Kisgyerekként még kukás, majd űrhajós lett volna szívesen, de 16 éves korában, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium diákjaként már teológiai pályán gondolkodott a népszerű humorista, Kovács András Péter. Az élet azonban más forgatókönyvet írt: az emberek lelkét nem a szentírás tanításaival, hanem a nevetés erejével gyógyítja, ebben pedig ugyanúgy Isten segíti őt – hangsúlyozta a Duna vallási műsorában, a Katolikus krónikában a Karinthy-gyűrűs humorista.
„Volt egy nagyon komoly időszak, úgy egy-másfél év, amikor erősen gondolkodtam a papi hivatáson. Vonzott a kiszámíthatóság, a biztonság, amit jelent. Kevés olyan munka van, amit ennyire elhivatottan, átszellemülten lehet elvégezni, nekem ez volt benne a legszimpatikusabb. Közben nőttem, tapasztaltam és alakultam, majd rájöttem, hogy
ebbe a szigorú rendszerbe a sok kérdésemmel és kételyemmel nem biztos, hogy beleillenék"
– emlékezett vissza pályaválasztására Kovács András Péter, akinek magánéletében a mai napig fontos szerepet tölt be a vallás és a hit. Szerinte a hitnek és a humornak „közös nevezője" is van, hiszen mindkettő akkor jöhet létre, ha az ember nyitott és objektív.
Hozzátette, van egy mondás, ami jól példázza saját szakmai hozzáállását, miszerint a komédia alapja a tragédia plusz az idő. A humoristák kellő idő elteltével segíthetnek feloldani az egyéni és a kollektív traumákat, ezért úgy véli, megfelelő érzékenységgel szinte bármiből viccet lehet csinálni. A Katolikus krónika idézett adása elérhető a MédiaKlikken, ahol a korábbi adások is újranézhetők 60 napig.