Én mindig úgy vagyok, ahogy lennem kell. Mindennap összerakom magam, mielőtt kilépek az ajtón, de a nehéz pillanatok este jönnek, itthon. Igaznak találom egy neves pszichológusunk mondását: „A fájdalom nem múlik el, csak az élet körbenövi." - mondta Deme Zsóka a Blikknek adott interjúban.
Ahogy telik az idő, az ember azt várná, hogy könnyebb legyen, de mégsem. Ugyan elvonja a figyelmemet a sok teendő, és ha gyakorlati dolgokról beszélünk, de
a férjem minden pillanatomban benne van, és akarom is, hogy benne legyen
- mondta a lapnak.
Át kellett szerveznem az életemet, lassan tudomásul véve, hogy nincs már mellettem. De szerencsére én egész életemben a problémákat nem bajnak, hanem megoldandó feladatnak fogtam fel.
Kóbor János kislánya: Bárhol is van a Papa, remélem, büszke rám
Meg tudom élni a jelen boldog pillanatait is, például Léna apró örömeit, az új gimnáziumi életének felkészülési pillanatait, és a ballagását is - mesélte kislányukról. Olyan büszke voltam, hogy évfolyamelső lett és megkapta a Bálint Márton-díjat. Ezt az elismerést csak az kapja, aki minden tekintetben kiemelkedő teljesítményt tud nyújtani az iskola évei alatt. Idén ennek a díjnak ő a büszke tulajdonosa, annak ellenére, amin keresztülment az elmúlt évben. Léna aznap azt mondta: „Bárhol is van a Papa, remélem, büszke rám."
Minden úgy áll, ahogyan ő hagyta
Azóta is próbálom megérteni a miérteket, de még nem találtam meg a választ. Be kell látnom, hogy az élet mégiscsak megy tovább. Szép lassan alakulnak ki az új tervek és vágyak is. De ma még úgy érzem, hogy a béke és az elengedés nagyon távoli. Olyannyira, hogy még nem volt lelkierőm, hogy elrakjak bármit is.
Minden úgy áll, mintha tegnap lépett volna ki az ajtón, a szemüvege, tolla, ruhái, cipői.
Jó érzéssel tölt el, amikor bemegyek az ő „birodalmába", stúdiójába, látni a 60 év alatt kiérdemelt kitüntetéseit, a Kossuth-díjat, a fényképeit és az összes személyes tárgyait. Minden úgy áll, ahogyan ő hagyta.