Berki Krisztián szülei már harminc éve elváltak, de jóban maradtak, most is együtt látogatták meg a fiuk sírját a farkasréti temetőben, majd pedig nagyobbik unokájuk, Natasa kilencedik születésnapjára igyekeztek. Júliát már gyakran hallottuk nyilatkozni, most viszont a ritkán megszólaló Ferenc is mesélt az érzéseiről a Borsnak.
"Az a legnagyobb baj, hogy nem egy apának kellene eltemetnie a fiát, hanem fordítva. Volt egy fiam, akit imádtam, attól függetlenül is, hogy 18 éves korában elkerült tőlünk (sportoló lett, és járta az országot), és keveset találkoztunk.
A fiam csodálatos ember volt, aki nem ismerte, az ne mondjon róla véleményt!
Van két unoka, és most már azoknak élünk. Évente, mint most is, jövünk szülinapozni, hiszen a nagyobbik lánykának, Natkónak ma van a születésnapja. Innen most oda megyünk, azt ünnepeljük meg. Sajnos elég szomorú, hogy a temető után kell egy születésnapra elmenni" – mondta.
"A fiam imádta a társasági életet, a csillogást, a kamerákat, én buszsofőr vagyok, egyszerű ember, és irtózom a szerepléstől. Én magamban szeretek lenni. A fájdalmamat is magamban élem meg. Sokan nem tudják, hogy amikor meghallgatok egy zeneszámot, vagy
megnézem a fiam temetéséről készült videót, napokon át csak sírok, sírok... Ez a fájdalom sosem múlik el.
Legfőként azért nem, mert nekem meghalt az édesanyám és a fiam is, és minden élő vér szerinti rokonom. Nekem senkim sem maradt" – tette hozzá.