"Magamtól nem költöztem volna haza, de rájöttem, szeretek itthon lenni. Anyukám és Giovanni, a kiskutyánk törődnek velem. A kutyus a sérült lábamat puszilgatja, mindig odafekszik, elhatározta, hogy meggyógyít" - mondta Anett, akinek a napokban vették ki a csavarokat a jobb lábából, ezért most újra mankóra szorul néhány hétig.
Jobban fájt, mint ahogy számítottam rá, de már a fájdalommal is megbarátkoztam, ahogy a gerincemet tartó csavarokkal is, ha azok nem lennének, nem tudnék járni.
A balesetem megtanított arra, hogy semmire sem szabad rágörcsölni. Minden úgy lesz, ahogy lennie kell. Amikor ott feküdtem tehetetlenül, eleinte imádkoztam, majd kétségbeesetten kiabáltam, a végén feladtam és akkor jött a segítség.
Húszéves korom óta vágyom arra, hogy családom legyen, de mindig olyan férfiakat vonzottam be, akikkel nem volt közös jövőnk.
A legutóbbi szerelmemmel is öt évig tartott a se veled, se nélküled viszony. Sajnálom, hogy ennyi időt pazaroltam rá, hogy nem voltam erősebb, nem bírtam lépni.
Többször szakítottunk, de mindig folytattuk. Éveim mentek el, semmi értelme nem volt. Tudtam, hogy nem haladunk, mégsem tudtam elengedni időben, mert nagyon ragaszkodó típus vagyok. Azt hittem, a szertartás segít megoldani a lelki problémáimat. Most kaptam egy nagy jelet, hogy változtatni kell. A történtek hatására azonnal sikerült lezárnom ezt a kapcsolatot, amellyel még az együttélésig se jutottunk. Nagy szerelem volt, még egy csuklótetkót is készítettem a nevével, amit most szintén fájdalmasan próbálok eltávolítani" - árulta el a hot!-nak.