A Duna műsorvezetőjének szülei már gyermekkorában elváltak, Kriszta mindössze hatéves volt. "Amikor válásra kerül a sor, az mindig egy törés az életben; egy hatéves kislánynak pláne nagyon nehéz elmagyarázni azt, hogy a felnőtt emberi kapcsolatokban ez egy létező történet. Nyilván a tesóim is sokat segítettek, a nagyszülők is, és anyu meg apu is ügyelt rá, hogy én ebből minél kevesebbet érzékeljek. A szüleim sohasem bántották egymást, nagyon odafigyeltek, amiért én hálás vagyok. Ez megtanított arra, ami nem egy népszerű vélemény: igenis van, hogy az a döntés a tisztább, ha nem maradunk benne abban a kapcsolatban, amelyikben az egyik fél már nem ugyanúgy érzi magát" – árulta el Rátonyi Kriszta, aki így, felnőttkorában a mélypontok idején a munkába igyekszik menekülni.
Az a fajta vagyok, aki ilyenkor szeret dolgozni. Erről nem beszéltem sehol, de egymás után ment el három nagyon közeli hozzátartozóm és barátom, mind a hárman tavaly nyáron. Délután megtörtént, másnap pedig adás.
De már előtte is előfordult ilyen: adás közben tudtam meg a keresztapukám halálát. Ezek nagyon nehéz pillanatok.
Érzi az ember, hogy egyszerre kitörne belőle az összes érzelem, aminek szívesen teret engedne, de ott a feladat, amit el kell végezni. Tudom, hogy másfél óra múlva kitör belőlem a sírás, de most még nem lehet.
Ezt egy bizonyos idő alatt meg lehet tanulni kezelni. Egy szakítás, válság, halál megélése nem terhelheti a nézőket. Ennek egy kulcsa van: nem szabad átesni a ló túloldalára. Elkezdesz rájönni, hogy le tudod nyomni a saját érzéseidet, elkezded besöpörni a szőnyeg alá a feldolgozatlan gyászokat, azok pedig a legváratlanabb pillanatokban előtörnek belőled" – mesélte a műsorvezető a Hot!-nak.