"Egy zenésznek, akinek különösen fontos a szabadság, talán még rettenetesebb átélni a bezártságot.
Amikor korábban beszéltünk, azt tanácsoltam neki, ha már látja, hogy mindenképp menni kell, ne húzza az időt, menjen be emelt fővel, tisztességesen.
Emlékszem, amikor én bevonultam, a börtönparancsnok amikor meglátott, felvont szemöldökkel kérdezte: hova siet, Sarolta? Annyira ügyeltem arra, hogy időben beérjek, hogy korábban értem oda" - emlékezett vissza Zalatnay Cini.
Azt tanácsoltam neki, legyen erős, türelmes és kitartó a börtönben, mert a szabályokat, a rendet be kell tartani, hogy kedvezményeket kaphasson az ember.
A betegség pedig lelkileg még nehezebbé teszi ezt az egészet, ezért pontosan átérzem, amit Lajcsi is átél. Onnan menni a kezelésekre emberpróbáló, hiszen nincs ott családja, nem támogathatja senki. Pedig valóban mindent megtettek értem a kórházban, de a lelkemet nem tudták gyógyítani" – tette hozzá az énekesnő, aki szerint a börtönben mindenki sokkal érzékenyebbé válik.
"A könyvtárban dolgoztam és emlékszem, jöttek a nagy, kétajtós méretű rabok, akik a Bibliát vagy romantikus könyveket vettek ki. Hatványozottan kell ilyenkor az érzékenység és a jó szó, mert egyébként még nehezebb lenne átélni, hogy az ember el van zárva a szeretteitől, a családjától és semmit sem akkor tesz, amikor akarja, hanem amikor megszabják neki" - tette hozzá a Blikknek.