Végig életveszélyben volt Simet László a kísérlete alatt, melyet a Fővárosi Nagycirkusz Átmentem című eseményéhez kapcsolódóan rendeztek, a 10. Nemzetközi Színházi Olimpia nyitórendezvényeként. A veszélyes mutatványt rengetegen követték figyelemmel, bár sokan úgy gondolták, hogy nem eshet bántódása, biztosan van rajta biztosítókötél, de akik így gondolták, tévedtek.
A kötéltánc a cirkuszvilág csúcsa éppen azért, mert csak saját magunkra számíthatunk.
A régi iskola híve vagyok, a nagy elődök tudását próbálom átmenteni, és ez attól igazán értékes, hogy tétje van. Fel sem vetődött bennem, hogy leeshetek a Dunába. Ha nagy baj lett volna, eldobom az egyensúlyozó rudat és elkapom a kötelet" - kezdte mutatványa után Simet László, aki próbálta elmesélni, milyen érzés végigcsinálni egy ilyen veszélyes előadást.
Első pillanatban elborzasztó látvány, hogy az ember nem a szilárd talajon kapaszkodik a magasban. Fölöttem, körülöttem az űr, alattam a mélység, senkire nem számíthatok, csak magamra.
Miután ezt befogadja az ember, a figyelem beszűkül, ráfókuszálok a feladatra, átlépek egy másik dimenzióba, ahol a világot a kötél jelenti, csak én vagyok meg a drótkötél" - magyarázta, hogy milyen gondolatai és élményei voltak a kötélen sétálva.
Artista koromban kacérkodtam már a Dunával. Minden ambiciózus kötéltáncos szeretne extrém helyeken átkelni.
Számomra a folyó ilyen volt. Így amikor Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója előállt az ötlettel, rögtön igent mondtam és elkezdtük kidolgozni, hogyan lehetne végrehajtani" - zárta gondolatait a Blikknek Simet László, aki elárulta, hogy régi nagy álma volt ez a mutatvány.