Török Ádám április 18-án hajnalban halt meg, felesége, Dóra karjai között. Az özvegy megtörten mesélte, hogyan próbálta húsz percen keresztül újraéleszteni férjét, míg a mentők érkezését várta, de mindhiába, már nem tudott segíteni a zenészen.
Fia, Török Dániel most elmondta, hogy apja halála előtt még beszéltek telefonon és akkor még semmi előjele nem volt a tragédiának.
Mindennap beszéltünk. Utoljára a halálának éjszakáján, hajnali fél kettőkor... Amióta két évvel ezelőtt stroke-ja volt, mindig az volt az első kérdésem: fater, jól vagy? Azt felelte: 'igen, tök jól, minden rendben'.
Engem a legújabb kutyámról kérdezgetett, aztán beszéltünk a közelgő koncertről, amire nagyon készült. Én úgy terveztem, hogy hazajövök az unokájával, Daniellával. (...) Daniellának májusban szerettem volna megmutatni, micsoda csodálatos zenész a nagyapja. Sajnos, erre már nem kerülhetett sor" - mondta megtörten Török Dániel, aki munkából hazafelé mindig hívta édesapját, akiért a stroke-ja után nagyon aggódott.
Török Ádám fia akkor még nem sejtette, hogy ez volt az utolsó beszélgetése édesapjával. Elmondása szerint, amikor reggel hatkor csörgött a telefonja és látta, hogy apja felesége, Dóra hívja, már tudta, hogy nagy baj van.
Dórika zokogva mondta, hogy meghalt az apám, éjjel örökre elaludt! Ha őszinte akarok lenni, fel voltam erre készülve.
Az apám nagyon erős volt, de azt láttam rajta, hogy a stroke-ja után már nem ugyanaz az ember, aki volt. A múlt hónapban voltam otthon, láttam rajta, megváltozott az arca, lefogyott, nem úgy mozgott, mint régen. Ennek ellenére étterembe járt ebédelni, találkozott a barátaival, próbált a koncertjére, szóval élte az életét, mégis más volt" - mondta Török Dániel, aki nagyon hálás Dórának azért, hogy betegeskedő apját ápolta és segítette a stroke utáni időkben. A zenész fiának nagyon fáj, hogy apja már nem élhette meg a születésnapi nagykoncertjét, amire annyira készült.
Borzalmasan fáj, hogy nincs többé az édesapám de én megbékéltem a halállal. Szerintem az élet addig tart, amíg méltósággal lehet élni.
A sors úgy akarta, hogy apám méltó módon menjen el, hogy éjszaka, álmában elaludjon. Azt azonban nem értem, hogy a sors miért nem engedte meg neki még ezt az utolsó, 75. születésnapi koncertet, amire nagyon készült. Ez végtelenül igazságtalan az élettől" - idézi a Blikk Török Dániel szavait.