Kovács Gyula az alvilág verőlegénye volt, rablásért, garázdaságért, csempészetért többször is a rács mögé került.
Éppen rablásért ültem, öt év lógott a nyakamban, és 30 éves koromban előjöttek a gyerekkori emlékek, hogy apám részegen megüti anyámat, akinek pattognak a kiesett fogai a padlón.
Rácsaptam a hátsójára, erre engem úgy bevágott a kiságyba, hogy nem kaptam levegőt, kétéves lehettem. Emlékszem egy másik estere, amikor az ablakon menekültünk ki anyámmal és az öcsémmel. Rájöttem, miért lettem agresszív. Azóta elkezdtem próbálni változtatni rajta, gyűlölöm az olyan embereket, amilyen én voltam. Csodálkozom, hogy nem lettem sorozatgyilkos" – mondta a Levente klubja című műsorban a férfi, amit a Blikk szúrt ki. Gyula arról is beszélt, a boksznak köszönheti az életét.
A családban nálunk mindenki űzte az ökölvívást, én csak 13 évesen mentem le a boxterembe, ami az életemet mentette meg, mert akkor már a Pongrác úti lakótelepen zacskókból szipuztunk olyanokkal, akik aztán fiatalon meghaltak.
Szántó Csöpi, Öcsi bácsi apukája volt az edzőm, felkarolt, de én link voltam, lógtam az edzésekről, csajoztam. Nem tudtam beilleszkedni az iskolában sem, intézetbe kerültem" – vallotta be Kokó testvére, aki azt sem titkolta, hogy az alvilág verőlegénye volt. Egyszer az utcán egy fegyveres banda megtámadta, a kezét megvágták és hason szúrták.