A televíziózáson túl a filmezés is az élete része, egészen kicsiként már tudta, erre született.
7 évesen láttam a Gladiátort, akkor azt éreztem, hogy a moziszékből egyszerűen nem tudok felállni.
Ott volt egy olyan pont, hogy tudatosult bennem, egy ilyen csapat része szeretnék majd én is lenni. Akik olyan produkciókon dolgoznak, amik ilyen érzelmeket tudnak kiváltani emberekből, de már előtte is mindig kamerával meg fényképezővel rohangáltam otthon. Egész életemben azt éreztem, hogy vizuálisan tudom átadni azt, ahogy én a szívemmel, lelkemmel látom az életet, a világot. Mindig azt éreztem, hogy van egy életfeladatom. Hiszem, hogy megérezzük, mi az utunk, és ott könnyedebben is nyílnak meg a kapuk, vezet a Jóisten – magyarázta a ma már filmesként is tevékenykedő szakember. Barbara tudatosan építi karrierjét ezen a területen is.
Elvégeztem a Színház – és Filmművészeti Egyetem filmrendező mesterképzését, a mesteremnél, Koltai Lajosnál, akinek mindent köszönhetek ezen a téren.
A mai napig fogja a kezem, és tudom, hogy nem fogja elengedni, mert ő egy igazi mentor, egy élő legenda. Egy nagy gyerekkori álmom teljesült azzal, hogy bekerültem az ő osztályába, és egyáltalán az intézménybe. Leforgattam két vizsgafilmet. A legutóbbi, a Sose Lesz Vége bejutott a Magyar Mozgókép Fesztivál döntőjébe, legjobb kisjátékfilm kategóriában. Nagyszerű művészekkel dolgozhattam együtt, kinyílt számomra egy új világ. Nagy csapattal dolgozni számomra mindig egy csoda, egy ünnep, hogy a saját történeteimet és vízióimat valósíthatom meg a színészeken keresztül. Amikor a megírt szövegeidből életre kel egy történet, megszületnek a karakterek, akiket aztán a mozivásznon látsz viszont, ennél nagyobb varázslatot nem igazán tudok elképzelni. Nemrég voltam a Cannes-i Filmfesztiválon egy tanulmányi úton, ahol Jane Fonda előadására is beülhettem és szurkolhattam többek között Buda Flóra Annának, aki meg is nyerte az Arany Pálmát a 27 című alkotásáért" – mondta Barbara, aki úgy fogalmazott, küzdő típus, és mindig talpra áll. De vajon mégis honnan merít ennyi erőt, energiát?
Valahogy mindig megérzem, hogy melyik az én ösvényem.
Koltai Lajos is mindig ezt mondta, az ösvényt kell megtalálni és azon haladni. Ő szokta azt a hasonlatot is mondani, hogy a Malénában Monica Belucci a téren a rosszakaró tekinteteket úgy kapta jobbról-balról, mint a nyilakat, mégis haladt tovább és középen maradt. Ilyen az élet is... És a szeretetben is nagyon hiszek. Harminc éves vagyok, most már én is jó néhány élethelyzeten túl vagyok, de mostanra megtisztult a környezetem, a baráti közegem. Akik mellettem vannak, olyan stabil pontok számomra, hogy az életemet adnám értük. Ezek az emberi kapcsolatok adnak erőt és az is, hogy hiszek abban: igenis győz a jó. Találkozhat bármilyen rosszindulattal vagy irigységgel az ember, akkor is célba ér, ha jó ügyet képvisel. Sok szép dolog talált meg, igyekszem megfelelni és helytállni."