"Azért téptem szét a sokadszorra írt végrendeletemet, mert akikben bíztam és akikről azt hittem, hogy barátok, azok a legválságosabb helyzetben hagytak cserben.
Nagyon ritkán voltam az életben beteg, de valahogy az utóbbi időben, a pandémia óta, miután mindent egyedül csináltam, halmoztam a kéz-, láb-, nyak- és gerinctöréseken át mindent.
Pechemre, mikor kapjak csőtörést? December elejétől január végéig... Hát, bizony, a házban tizenkét fok volt. A barátok megkérdezték, miben segíthetnek, de tovább nem jutottak. Az okát pontosan tudtam, hogy azért, mert ha vízvezeték-szerelőt hoznak, nekik kellene kifizetni" – mesélte Medveczky Ilona.
A kiszolgáltatott helyzet és a csalódás ráébresztette, hogy nagyon kevés ember van a környezetében, akikre valóban számíthat. "Én ott, akkor lehúztam a redőnyt minden értelemben és mindenki felé. Egy kezemen meg tudom számolni, kit méltatok arra, hogy egyáltalán telefonon beszéljek vele" - idézte a Blikk.