A Netflix legújabb sorozata, az Egy nap 14 részen keresztül taglalja két fiatal látszólag lehetetlennek tűnő szerelmi történetét, akik 1988-ban ismerkednek meg egymással egy egyetemi bulin. A sorozat minden epizódjában egy évet ugranak előre, így mutatják be, hogy Dexter Mayhew (Leo Woodall) és Emma Morley (Ambika Mod) élete milyen irányt vett az évek során, miután találkoztak.
A fiatalok szinte minden év július 15-én újra találkoznak egymással, így emlékeznek meg arról a napról, amikor először pillantották meg egymást, és reménytelenül egymásba szerettek. A köztük lévő társadalmi és kulturális különbségek azonban visszatartják őket attól, hogy egy pár legyenek, ezért inkább baráti kapcsolatban maradnak egymással, de érezhető, hogy a beteljesületlen szerelemük miatt folyton epekednek egymás iránt. A fiatalok a történet előrehaladtával egyre eltávolodnak egymástól, ahogy nő köztük a társadalmi szakadék, így találkozásaik is folyton kudarcba fulladnak. Bár mind a ketten randiznak másokkal, mégsem tudják egymást kiverni a fejükből, és úgy tűnik, nagyon küzdenek az egymás iránti érzéseik miatt.
Vajon a sorozatbeli főszereplőknek igazuk volt akkor, amikor úgy érezték, hogy a társadalmi és kulturális különbözőségeik miatt nem lehetnek együtt boldogok? Valóban halálra vannak ítélve az ilyen jellegű kapcsolatok? Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológust kérdeztük a témában, aki elmondta a véleményét és saját tapasztalatait a témával kapcsolatosan az Origónak.
Alapvetően azt olvashatjuk és hallhatjuk erről a kérdésről többnyire, hogy „zsák a foltját”, meg ugye azt, hogy a hasonló a hasonlót vonzza.
Tehát az emberek többsége úgy gondolkodik erről általában, hogy minél nagyobb a hasonlóság, annál nagyobb valószínűséggel illik össze egy pár, és lesz rózsás az adott kapcsolat. Továbbá azt, hogy a hosszú élet, és a hosszú párkapcsolat titka maga a hasonlóság, tehát hogy hasonlónak kell lenni két embernek. De ezzel ellentétes álláspontokról is lehet hallani, ugye azt, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Így egyfajta ellentmondásba ütközhetünk, és akkor jogosan tesszük föl azt a kérdést, hogy ilyenkor kinek van igaza, melyik álláspont igaz”- kezdte az Origónak Makai Gábor, aki rögtön egy ellentmondásos álláspontot ütköztetett a kérdéssel kapcsolatban.
A szakértő véleménye szerint rövid távon valóban a hasonlóságok tarthatják fenn két ember érdeklődését egymás iránt, de hosszú távon önmagában ez nem elégséges egy kapcsolat fenntartásához. Így önmagában az sem elég indok egy kapcsolat elvetésére, hogy más társadalmi rétegből, más kulturális környezetből származik a két fél. Ezekben az esetekben sokkal összetettebb tényezőket kell figyelembe venni, amitől egy párkapcsolat jól működhet, és ezek az állítások általában minden jól működő kapcsolatra igazak.
Tulajdonképpen a pszichológia álláspontja abban az esetben, amikor két fél egy adott kapcsolatban elkezdi megismerni a másikat, akkor tudattalanul is elkezd a másikra hangolódni, ezáltal felvenni hasonló tulajdonságokat és szokásokat, mint a partnere.
Ilyenkor ez a nagy ellentét, jobban mondva nagy szakadéknak gondolt ellentét is csökkenni fog. Tehát ezek az ellentétek tulajdonképpen csökkenthetők, amennyiben egymásra tudnak hangolódni a felek, és elkezdenek egyre inkább hasonlítani egymásra egy idő után. Ez azt jelenti, hogy akár felveszik egymás szokásait, vagy gondolatait. Attól függ, hogy ki kivel tud jobban azonosulni, de itt a lényeg az, hogy ez egy folyamat, és ehhez idő kell, hogy egymásra tudjanak hangolódni” – magyarázta Makai Gábor, aki szerint egyértelműen áthidalhatók ezek a különbségek, és nincs olyan kapcsolat, ami emiatt eleve halálra lenne ítélve.
„Mindennek az alapja, hogy van-e a kezdetekben egyfajta vonzódás. Minden esetben a legfontosabb a kezdeti vonzódás, ami jellemzően szexuális alapú, de hosszútávon akár az alapja is lehet annak, hogy két ember milyen mértékben ismeri meg egymást. Lényeg, hogy jellemzően nincs a homlokunkra írva, hogy én most gazdag vagyok, vagy szegény, legalábbis jó esetben. Ami eleinte összehoz két embert, az tulajdonképpen a kinézet, a külső megjelenés, tehát ugye ez alapján ítéljük meg, hogy szimpatikus-e az illető vagy nem. A vonzódás, a külalak, a kinézet, a stílus, ami az első lépés a kapcsolat felé, majd ezután kerülhet sor a valódi ismerkedésre, mely során kiderül, hogy ki honnan jött. Alapvetően lehet nagy szakadék két ember között a származása miatt, de ha az első feltételek teljesülnek, és mindketten nyitottak, akkor ez a szakadék tulajdonképpen áthidalható” – mondta a szakértő, aki úgy gondolja, hogy minden a partnerek döntésén, akaraterején múlik.
Tehát a lényeg a kötődés az elköteleződés és az, hogy ők hajlandóak-e dolgozni ezen a kapcsolaton. Ez az, ami lényegében segíthet abban, hogy akár az ilyen pénzügyi, társadalmi és kulturális különbségeket legyőzhessék.
Azonban, ha az alapvető értékrendben van óriási különbség, az már sokkal nehezebb kérdés. Tehát hogy alapvetően az, hogy ki honnan jön, és mennyi a pénze, az alapvetően sokkal könnyebben áthidalható, mint az, ha az alapvető normák, értékrendbeli különbségek állnak fenn. Ha ez nincs valahogy közös nevezőre hozva, akkor az előbb vagy utóbb, kiütközik és feszültséget, vitákat generálhat” – mondta Makai, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az alapvető értékrendbeli különbségeket jó már az elején tisztázni, hiszen ezek a valódi problémák, melyek akár a későbbiekben is valódi nehézségeket okozhatnak a kapcsolatban.
A cikk folytatásáért lapozzon!