Makai Gábor elmondása szerint ezek olyan súlyos értékrendbeli különbségek lehetnek, melyeket már a kapcsolat elején is látni lehet, de amíg tart a rózsaszín köd, addig hajlamosak ezekről kevésbé tudomást venni az emberek. Ilyen kérdés lehet akár a rasszizmus kérdésköre, ami szinte kibékíthetetlen ellentéteket jelenthet két fél között. Ilyen esetekben fontos, hogy minél előbb közös nevezőre hozzák ezt a kérdést a felek, vagy beszéljenek róla nyíltan és húzzanak határokat a vitás kérdésben, azaz kezeljék tudatosan, ha bármilyen probléma merül fel kettejük között.
Azt gondolom, akkor száll el a rózsaszín köd, amikor szembesülünk a valósággal, amikor elkezdjük élni a hétköznapokat, amikor már nem az érzelmek és az ösztön vezérel minket.
Ilyenkor már van egy biztosabb alapja a kapcsolatnak, de még valahogy mélyíteni kellene azt, ilyenkor kellene megfogalmazni akár a jövőbeli közös célokat, terveket. Ez az állapot, amikor két ember együtt néz előre, és valahogy megfogalmazza, hogy merre tartanak. Ekkor már ott van az, hogy mi vagyunk mint egy pár, és ekkor az is elkerülhetetlen, hogy ezen a ponton ne rajzolódjon ki, ha esetlegesen van egy óriási nagy különbség. Ilyenkor ezek a különbségek a mindennapokban is problémát okoznak, valahogy nem tudnak harmóniában élni, ami megakadályozza, hogy ne legyen konfliktus, tehát egyre több vitát fog generálni a felek között.
De itt a lényeg, hogy mindig van más lehetőség. Én azt gondolom, és azt szeretném ezáltal hangsúlyozni, hogy semmi nincs kőbe vésve, tehát minden helyrehozható.
Nincs veszett fejsze, nem ebből kell kiindulni, hogy ez mindenképpen halálra van ítélve, de minél nagyobb az ilyesfajta különbség, annál nehezebb közös nevezőre jutni, annál nehezebb lesz a kompromisszum. És ez, ugye az adott ember személyiségén is múlik, hogy ki mennyire hajlandó akár kompromisszumra, kii mennyire képlékeny, ki mennyire tudja átvenni a másik embernek a gondolatait, értékeit. Tehát egy merevebb gondolkodású ember esetében nehézkesebb ezt az alapvető különbséget csökkenteni. Ennek lehet a következménye a sok-sok konfliktus, a veszekedés, a harag, a düh, a fel nem oldott kapcsolati konfliktusok, ami alapvetően a kapcsolat végéhez vezetnek” – magyarázta a szakértő, aki persze az egyéni felelősséget is kiemelte, ki milyen személyiség, mivel a leginkább attól függ a helyzet kimenetele, hogy ki mennyire kompromisszumkész az adott helyzetben.
Makai Gábor kitért arra is, hogy a kompromisszumokon túl fontos a kölcsönösség is két ember között, ugyanis, ha az egyik alárendelődik, kialakul egy aszimmetrikus kapcsolat, ami akár élethosszig is tarthat, attól függően, hogy az alárendelt fél mennyire tud azonosulni az áldozati szereppel. Amennyiben nem okoz gondot számára önmaga feladása, és valahol mindkét fél igényeit kielégíti a kapcsolat, úgy akár ez a fajta kapcsolat is működőképes lehet. Általában az alárendelt fél ezekben az esetekben kevés önbecsüléssel, önerővel rendelkezik, egyfajta passzív áldozati szerepben lévő egyénről van szó, aki nem mer változtatni, mivel önmagában nem hisz, nem bízik meg eléggé. A pszichológus hozzátette, hogy az alá-fölé rendeltségi viszony nem feltétlen a társadalmi helyzet függvénye, bárki lehet domináns az anyagi helyzettől függetlenül is.
Alapvetően lehet szerepcsere, és elkezdheti az eddig elnyomott helyzetben lévő fél is valamilyen eszközzel manipulálni, érzelmileg ráhatni, zsarolni a másikat, ezzel átvenni a domináns szerepet.
Persze az kérdéses, hogy a másik fél ezt alapvetően mennyire hagyja, vagy mit vált ki belőle. Minél jobban elköteleződik, minél inkább szerelmes lesz az egyik fél, az könnyen belecsúszhat abba a hibába, hogy veszít a dominanciából, elkezd félni az elhagyástól, és ezzel a másik fél visszaélhet. Úgy válhat valaki, egy passzív, szorongó, félős, alárendelt emberből dominánssá, és itt nem csak a párkapcsolatokra értve, ha azért törekszik a hatalomra, mert így végre nem őt nyomják el, hanem ő nyomhat el mást. Ez a fajta dominanciára való törekvés egy fajta védekezés, hiszen így óvja meg saját magát attól, hogy ne kerüljön újra alárendelt szerepbe, és így próbálja a traumatikus múltját alapvetően feldolgozni” – zárta gondolatait Makai Gábor a különböző társadalmi helyzetből származó felek szerepének felcserélődéséről.
Tehát nincs halálra ítélt kapcsolat, mindig van lehetőség kilépni egy aszimmetrikus kapcsolatból is, ha az elnyomott fél szenved a helyzettől, és felismeri az elnyomást. A lényeg, hogy mindig a partnerrel közösen kell megoldani a problémákat. Amennyiben a partner nem működik együtt, akkor terápiával dolgozni a személyiségen, és ennek függvényében később eldönteni, hogy folytatni szeretné-e a kapcsolatot, tud-e változtatni a helyzetén.
Makai Gábor azt tanácsolja, bármilyen probléma, konfliktus esetén minél előbb beszéljék meg a gondokat, és mindig közösen próbálják meg áthidalni a nehézségeket. Különösen fontos a nyitottság, a kommunikáció, a másik érzéseinek, motivációinak megismerése, főleg akkor, ha társadalmi, kulturális vagy normabeli különbözőségek vannak. Ilyenkor érdemes minél többször leülni a pároknak, egyeztetni a közös célokat, terveket, hogy a kapcsolat működőképes maradjon.