Céline Dion már korábban mesélt arról, hogy több mint tízezer pár cipője van, a róla szóló új dokumentumfilmben, az I Am Céline Dionban pedig azt is elárulta, hogy számára teljesen mindegy, milyen méretű egy cipő: ha tetszik neki, így is, úgy is megveszi.
Ha egy lány szereti a cipőket, mindig tenni fog róla, hogy passzoljanak"
– magyarázta az énekesnő, a kezével mutatva, hogy szinte karmokként hajlanak össze a lábujjai, de mindig beleerőlteti a kisebb cipőkbe is.
"Valahányszor bemegyek egy boltba, és tetszik egy cipő, mindig megkérdezik: »Mi a mérete, asszonyom?«, mire én: »Azt hiszem, nem érti? Milyen méretben van?«. Majd én teszek róla, hogy passzoljanak. Én fogok a cipőben járni. Én járok a cipőben, és nem a cipő jár velem. Más és más módokon dolgoztam meg a cipőket, hogy megtarthassam azokat. 37-estől 42-esig jöhet minden. Szeretem mindet" – mondta a dokumentumfilmben Céline Dion.
Az énekesnő cipőmániája persze inkább csak egy színfolt az I Am Céline Dionban, a hangsúly inkább a karrierjét is veszélyeztető súlyos betegségre, a stiff-person-szindrómára került.
Egy neurológiai betegségről van szó, amire jellemző az izommerevség, az ingerekre, például hangokra és fényre való fokozott érzékenység, valamint az érzelmi stressz, amely izomgörcsöket okozhat. Az állapot jellemzően a test középső részén, a törzsben és a hasban jelentkező izommerevséggel kezdődik, mielőtt a lábakban és más izmokban jelentkező merevséghez és görcsökhöz vezet.
Olyan, mintha valaki egyfolytában fojtogatna.
Olyan, mintha valaki nyomná a gégédet, a garatodat. Olyan mintha beszélnél, de nem tudnál sem magasabbra, se mélyebbre menni a hangszínedben. Egyszerűen görcsbe rándulsz. Ez a torokban kezdődött. És akkor még azt gondoltam, hogy »Nem, oké, semmi baj, minden rendben lesz«. De lehet a hasban is, lehet a gerincben, lehet a bordákban ez a tünet" – jellemezte korábban a tüneteit Céline Dion, aki a betegsége ellenére is készül a visszatérésre, bízik abban, hogy egy új terápia segítségével tud még énekelni.