Június 22-én 76 éves lenne, de már 21 éve meghalt Cserháti Zsuzsa, akiről az évfordulón fia, Szirtes Krisztián is mesélt, felelevenítette több emlékét.
"Sosem könnyű. Szokták mondani, hogy idővel könnyebb lesz.. nekem ugye apukám is meghalt, valahogy hozzászokik az ember. De meggyógyulni ebből nem lehet.
Hozzászokunk az állapothoz, meg tudunk vele békélni, de a veszteség mindig ott marad.
Egy kollégám mondta régen, hogy az anyukádat elveszíteni borzalmas, mert soha senki nem fog úgy megölelni téged, ahogy csak egy édesanya tud. És ahogy múlik az idő, ahogy öregszem, egyre igazabbnak érzem ezt a mondatot. Ahhoz már régen vesztettem el, hogy bennem legyen az érzés, hogy felhívjam, de a telefonszámát még mindig nem töröltem ki a telefonomból, hiába tudom, hogy az már valaki másnak a száma" – idézte a Bors Szirtes Krisztiánt, aki a végzetes napra is jól emlékszik.
"Aznap délelőtt egy barátomnál voltam, aki el akarta adni a lakását, én pedig segítettem neki felújítani. Hívtam közben anyut, hogy még itt vagyok, de valamikor délután, hazafelé menet beugrom hozzá.
3 körül megint hívtam, de nem vette fel. Nem gondoltam semmi rosszra, volt már ilyen máskor is. Hazamentem, és megtaláltam…
Az ember abban a pillanatban valahogy rögtön tudja, hogy nagy a baj… éreztem, hogy meghalt. Fogalmam sem volt, mit kell tenni, kit hívjak, mit csináljak. A barátnőmet tárcsáztam először, aki azóta a feleségem és az ő édesapja, az apósom segített. Mondta, maradjak ott, próbáljak megnyugodni, elkezdtük intézni a hivatalos dolgokat" – mesélte az édesanyja haláláról.
" A mellőzöttséget ő mindig a kinézetével, a hormonzavarral hozta összefüggésbe, azzal, hogy meghízott. Folyamatosan küzdő ember volt, küzdött magával, a kishitűséggel évtizedeken keresztül.
Újra és újra megkérdőjelezte önmagát, jött a félelem, hogy mi van, ha kevés vagyok?
Ezzel nagyon nehéz élni, ezek mindennapi kis háborúk, amiket meg kellett vívnia, és ez iszonyatosan felőrölte. Én most már, ennyi idősen azt gondolom, hogy nem erről volt szó. A rendszerváltás előtt tisztában volt vele, hogy kivel kellene jóban lennie, de ő ezt mindig kerülte, nagy hatalmú embereket haragított magára, átkerült a tűrt kategóriába. A rendszerváltás után sem tudott kitörni ebből. És bármilyen szívszorítóan hangzik, a magyar zenekultúra akkoriban nem tudott mit kezdeni egy olyan énekesnővel, aki a soul irányába ment el. Az anyám már a hetvenes években Aretha Franklint szeretett volna énekelni, de a magyar zenei kultúra még nem tartott ott.
Édesanyám megelőzte a korát.
Mindig attól félt, hogy elfelejtik őt... a sors kegyetlen fintora, hogy mai napig szeretik, hallgatják a dalait az emberek, a halála után lett igazán felkapott, mai napig játsszák a slágereit" – nyilatkozta még Cserháti Zsuzsáról a fia, Szirtes Krisztián.
A legendás énekesnőről Sztankay Ádám is hosszan emlékezett az Origón, az írását itt találja.