Lékai-Kiss Ramónát még egészen fiatalon ismerte meg az ország. Akkor egy sorozatban játszott, ami meghozta számára az országos hírnevet, egyre többen szólították őt le, és egyre többen akartak az ő barátai lenni. A népszerűség azonban, mint sok fiatalt, őt is megszédítette, ezért a szülei voltak azok, akik kellő szigorral a megfelelő útra terelték.
"Volt, hogy úgy mentem haza, hogy nem köszöntem a szüleimnek. Csak ledobtam a cuccom, és indultam is el otthonról. Ez volt az a pillanat, amikor elkaptak a szüleim, és leültettek.
Kaptam egy nagy fejmosást.
Én hiszem egyébként – és most nem magamat mentegetem –, hogy ha valakit siker ér, legyen az képernyős, anyagi, üzleti, bármilyen, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy picit elszálljon velünk a ló.
Nem tudunk mit kezdeni a hirtelen jött sikerrel.
A kérdés már csak az, hogy vannak-e a közegünkben, a családban vagy a baráti társaságban olyan személyek, akik visszahúznak a földre. Hálás vagyok a szüleimnek azért, hogy ez akkor megtörtént, és én ember maradtam” - vallotta be a műsorvezető, aki 2019-ben házasodott össze Lékai Máté kézilabdázóval, aki ha kell visszahúzza őt a földre.
"De már nem attól kell félni, hogy megbolondít a siker, és esetleg nem szépen beszélek a körülöttem lévőkkel, vagy sztárallűrjeim lennének. Inkább pont a másik oldala veszélyes.
Annyira kompenzálok az ismertség miatt, hogy huszonnyolcszor bocsánatot kérek, mindenkit magam elé engedek, és én kicsit elveszem a végére ebben a dologban.
Ilyen oldalról kell magam koordinálni - mesélte a Story.hu-nak.
Az elmúlt 22 évben Lékai-Kiss Ramónának legfeljebb a frizurája változott meg néhányszor, ő maga viszont ugyanolyan fiatalnak tűnik, mint a kezdetekkor, amikor először szerepelt a tévében.
"Talán kicsit kortalannak tűnök. Ennek szerintem az az oka, hogy nagyon korán bekerültem a show-bizniszbe, vagyis hamar „odaköltöztem az emberek nappalijába”, akik végigkísérhették a tinédzserkoromat, majd a felnőtté válásomat, illetve azt, ahogy feleség, majd anya lettem" - mondta.
Nem félek a kortól, mert mindegyiknek megvan a maga szépsége.
Az már nehezebb, hogy megtaláljuk ezeket a szépségeket. Fontos, hogy szeressük magunkat, de ne csak húszévesen, hanem harminc-, negyven-, ötvenévesen és azután is! Ezen mindenképpen dolgozni kell. Szerintem nem szégyen külső vagy belső, lelki segítséget igénybe venni. Haladni kell előre, a legjobb pedig az, ha mindemellett egy olyan társ van mellettünk, aki szereti azt, ahogy öregszünk" - részletezte.