Az élet gyöngysorai a Marsról<br/>

Újabb nagyszerű bizonyíték az egykori marsi életre: a NASA kutatói olyan kristályláncokat fedeztek fel egy marsi eredetű meteoritban, amelyek véleményük szerint egyértelműen egykori biológiai aktivitásra utalnak.

A NASA Ames Research Center munkatársai a leghíresebb marsi meteoritot, az ALH84001-et vizsgálták. Felfedezésük lényege, hogy a meteoritban korábban azonosított magnetitkristályok ugyanúgy fűződnek láncokká, mint ahogyan az egyes földi baktériumok esetében jellemző. Ez további bizonyítékként szolgál arra, hogy a meteoritban lévő kristályokat is baktériumok, egykori marsi organizmusok hozták létre.

A leghíresebb marsi meteorit

ALH84001 - ez a jelzés jól ismert a marsi élet után nyomozó tudósoknak, illetve általában az asztrobiológusoknak (más néven bioasztronómusoknak, vagyis a földön kívüli élet után kutató szakembereknek). Ez a "neve" annak a kőzetdarabnak, amelyet a jelenleg ismert 16 marsi eredetű meteorit egyikeként tartanak számon. Mintegy 13 000 évig heverhetett az Antarktisz fagyos jégvilágában, míg rábukkantak. Anyaga körülbelül 4,5 milliárd éves, s hogy mikor robbant ki a Mars felszínéből, azt csak ő tudná megmondani. A kő azonban erről hallgat, s amit eddig elárult magáról, azzal alaposan egymásnak ugrasztotta a szakembereket.

Egyes kutatók ugyanis az egykori marsi élet egyértelmű nyomait vélik felfedezni benne, amelyek a következők.

A kőzetben különleges szerves molekulákat tartalmazó karbonátos anyagcsomók vannak (jobbra, barnás színben), amelyek kialakulása egykori élettevékenységre is utalhat. Ezek a csomók bizonyíthatóan a Marson keletkeztek. A csomókban a mikroszkópos vizsgálatok igen apró, hosszúkás alakzatokat (lásd lent) azonosítottak, amelyek egyesek szerint baktériumok fosszíliái (bár a földi baktériumoknál jóval kisebbek).

A legizgalmasabbak azonban talán azok az apró, jellegzetes magnetitkristályok (Fe₃O₄), amelyekhez hasonlókat a Földön csak élő szervezetek (egyes baktériumok) képesek előállítani, s amelyek tulajdonságai feltűnően eltérnek az abiotikus (élettől független, élet nélkül keletkező) magnetitkristályoktól. A biogén eredetű kristályok ugyanis olyan kicsik és olyan tökéletes alakúak, hogy az elektronikai ipar fejlesztőmérnökei még mindig csak vágyakozva vizsgálgatják őket, miközben arról álmodoznak, hogy a jövő technikai berendezéseiben ilyeneket használnak majd. A 10-200 nanométeres képződményekből körülbelül egymilliárd férne el egy golyóstoll csúcsán.

Mindezek alapján David McKay és munkatársai 1996 derekán azzal a szenzációs kijelentéssel álltak elő, hogy e tulajdonságok együttes előfordulása csak egykori élőlények jelenlétével magyarázható. Az állítás mellett és ellen azóta is rengetegen foglaltak állást, sőt a kutatásokat finanszírozó NASA azt a vádat is megkapta, miszerint a Mars Pathfinder 1997-es küldetése előtt így akarta a figyelmet a vörös bolygó kutatására irányítani. A Nyomkereső végül remek munkát végzett, a meteorit körül azonban nem csillapodott az izgalom.

Egyre szaporodó bizonyítékok

Úgy tűnik, a marsi élet mellett érvelőknek egyre több erős bizonyíték van a kezükben. Az egyik fontos eredmény a tavalyi év végén érkezett. Kathie Thomas-Keptra és csapata (Johnson Space Center) a NASA Asztrobiológiai Intézetének támogatásával négy éven keresztül s igen alaposan tanulmányozta a fent említett magnetitkristályokat. A munka során több ezer kristályt vizsgáltak meg, részben karbonátos környezetükbe ágyazottan. Mintegy 600 darabot azonban kiemeltek a meteorit anyagából, hogy minél pontosabban meghatározhassák kémiai összetételüket és kristályszerkezetüket.

A nyilak a meteoritban talált magnetitkristályokra mutatnak (40 nanométer 40 milliárdod méternek felel meg). A marsi és földi eredetű kristályokat összehasonlító kép a NASA oldalain látható

1996-ban még nem volt ismeretes, hogy a Marsnak volt-e egykor olyan erős mágneses tere, amelyben e kristályok létrejöhettek. A Mars Global Surveyor eredményeiből ma már tudjuk, hogy ilyen mágneses tér a kőzet képződésének idejében - tehát 4,5 milliárd éve - még létezett. Az akkori "vizes" Mars nyomai újabb eredmények szerint magában a meteoritban is fellelhetők, mállással létrejött agyagásványok formájában (Adrian Brearly és kollégái, University of New Mexico).

A legújabb eredmény

Az Ames Research Center, a NASA vezető asztrobiológiai központjának csapata most azzal egészítette ki a tavalyi, a magnetitkristályokat önmagában vizsgáló kutatásokat, hogy magnetitkristályokból álló láncokat fedezett fel a meteoritban. Ugyanilyen láncok találhatók egyes földi baktériumfajokban is. A tudósok véleménye szerint a meteoritban talált láncok is csak egykori élő szervezetekben alakulhattak ki. "Az általunk felfedezett láncok biológiai eredetűek" - mondta dr. Imre Friedmann, a kutatócsoport vezetője, hangsúlyozva, hogy élő szervezeten kívül egy ilyen kristálylánc azonnal felbomlana a mágneses tér hatása miatt. Csak az egykori baktérium sejtszerkezete tette lehetővé a speciális elrendeződést, ami aztán "belefagyott" a kövületbe, illetve a kőzetbe.

Egy modern földi baktérium pásztázó elektronmikroszkópos képe. A baktérium magnetitkristályokból álló láncokat tartalmaz (ebből egy a kép középvonala fölött látható, apró fehér pontok sorozataként). Ezek tulajdonképpen apró mágnesek, amelynek segítségével az élőlény a Föld mágneses terét érzékeli, s egyfajta "tájolóként" használja őket

Magnetitkristályok és magnetitkristályokból álló lánc (a két nyíllal jelölve) az ALH84001 jelzésű marsi meteoritban. (A fenti képek nagy felbontású változatát ezen a címen érheti el)

A vizsgálatok során azt találták, hogy a láncszerű elrendeződés ellenére az egyes kristályok nem érintkeznek egymással, maguk a láncok pedig rugalmasak és hajlékonyak, ami további érv a biológiai eredet mellett.

A kutatók szerint a következő lépés a baktériumok maradványainak felfedezése lehet. Ezek a szervezetek - amennyiben valóban léteztek - mintegy 4 milliárd évvel ezelőtt nagy tömegben élhettek a Mars akkoriban sokkal kedvezőbb - melegebb és nedvesebb - környezeti viszonyai között.

A kutatások részletes leírása a Proceedings of the National Academy of Sciences c. folyóirat 2001. február 27-ei számában jelent meg.

S. T.

Ajánló:

Az eredeti sajtóanyag angol nyelven a NASA Ames Research Center honlapján. A SpaceRef.com beszámolója a felfedezésről. A cikk végén a témához kapcsolódó legfontosabb hivatkozások és linkek gyűjteménye található. David McKay és munkatársainak cikke a marsi életnyomok lehetőségéről (Science, 1996).

Korábban:

2000. december 20. Egy 1996 nyarán hatalmas szenzációt keltett marsi eredetű meteoritról folyamatosan zajlik a vita: tartalmazza-e ősi marsi baktériumok nyomait? Egy új eredmény talán végleg eldöntheti az ügyet. Kathie Thomas-Keptra és kollegái (Johnson Space Center) eredményei 2000 decemberéből, számos linkkel és hivatkozással korábbi cikkeinkre. 2000. december 12.. A Science tudományos hetilap 2000. december 8-ai számában a Mars felszíni kutatásának vezető szakemberei, Michael Malin és Ken Edgett közölték azt a cikket, amelyben az ősi Mars mainál sokkal melegebb és nedvesebb éghajlatának eddigi legkomolyabb bizonyítékairól számolnak be. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a most bemutatott, minden bizonnyal vízben lerakódott üledékes kőzetekben kell majd keresnünk az egykori marsi élet nyomait, akár ősmaradványok formájában. Az [origo] összeállításában a felfedezés részletes bemutatását olvashatják, új képek kíséretében.