Az újabb eredmények értelmében a fal a Kína északnyugati részén elterülő Hszingcsiang-Ujgur Lop-nór területéig terjed. Lop-nór vidéke lakatlan sivatag, ahol a kínai kormány nukleáris kísérleteket végez. Luo Zse-wen, a Kínai Kulturális Örökség Társaság elnöke szerint "nem férhet hozzá kétség, hogy ez az építmény a Nagy Fal része: városfalból és őrtornyokból áll, és teljes védelmi rendszert alkot".
Az újra felfedezett falszakasz stílusa és feltehető funkciója a Nagy Fal egyes, eddig is ismert részleteihez hasonlít. Viszont az "új szakasz" sárga homokkőből és tőzegből épült, ezért pusztult le olyannyira, hogy eddig nem is fedezték fel - tette hozzá Luo, Kína vezető "Fal-szakértője".
Az "új" fal
A vizsgálatok alapján egyértelmű, hogy a képződmény emberi alkotás, melyet védelmi célokra építettek. A falszakasz közelében számos nyílhegyet találtak, ami nagy valószínűséggel a közelben - esetleg a fal tövében - vívott csatákra utal.
A fal egy-három méter magasságban hullámzik nyugat felé; egyes részei teljesen hiányoznak. A fal alsó részét szárazságkedvelő növényekből kialakult bozótos takarja.
A történelmi források szerint a Han-dinasztia egyik császára építtette meg 600 000 munkással ezt a szakaszt, ami Dunhuangtól Jangccéig a jelenlegi Lop-nór területéig terjed. A lenyűgöző méretű építészeti vállalkozást a Dunhuang-freskók örökítették meg.
Lou szerint a hszingcsiangi Nagy Fal célja az volt, hogy megvédje a selyemút kereskedőit. Ez a falszakasz ugyanis a selyemúttal párhuzamosan futott. A Lop-nór tó a selyemút mentén fekvő forgalmas kereskedővárost, Lou Lan-t látta el vízzel. Miután kiszáradt, a civilizáció máshova költözött, ezért lakatlan a terület, és ezért, hogy csak most fedezték fel a romokat.
Ezzel a részlettel együtt a fal hossza eléri a 7200 kilométert. Szakértők szerint azonban valószínűleg ez még mindig nem a fal vége.
A Nagy Fal
Csin-si Huang-ti |
A korai védőrendszert már a Kr. e. IV. századtól kezdték építeni. A döngölt földsáncokat a gyakran be-betörő barbárok ellen emelték a határ menti kínai törzsek és fejedelemségek.
A különböző, egymástól különálló szakaszokat a Kr. e. III. század végén Csin-si Huang-ti császár kapcsoltatta egymáshoz és építtette meg a hiányzó részeket.
A Kr. e. III. század közepére a számos kínai állam közül Csin királysága erősödött meg olyannyira, hogy Kr. e. 221-ben bekebelezte a még létező hat államot, és ezzel a hatalomért versengő királyságok közül a jól szervezett határ menti állam kerekedik végérvényesen felül. Csin királya, Jing Csen felveszi a Csin-si Huang-ti ("Csin első fenséges uralkodója") nevet, és egy erősen központosított, hivatalnokok által igazgatott, erős, egységes államot épít ki. (Az uralkodó és az uralkodóház jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy Kína mai elnevezése is a Csin szóból származik.)
Természetesen az állam belső egységének és stabilitásának egyik feltétele a külső támadásokkal szembeni megbízható védelem. Kr. e. 220 körül, körülbelül tíz év alatt készült el az egységes falrendszer. A gigantikus építmény nagyrészt kényszermunkával épült; a több mint 300 ezer emberből álló szomorú sereg katonákból, politikai elitéltekből és parasztokból állt. A megfeszített munka rengeteg áldozatot követelt; a holttesteket azonban nem temették el, hanem beépítették a falba. Ezért a fal - sajnos - nemcsak monumentalitása miatt rekorddöntő: kiérdemelte a "könnyek fala" és a "világ leghosszabb temetője" címet is.
A fal magassága átlagosan 10 méter, 100 méteres szakaszonként egy-egy 12 méteres bástyával. A falak szélessége átlagosan 5 méter, így egymás mellett tíz katona vagy öt lovas férhetett el.
Egészen mostanáig, az eddig ismeretlen rész nélkül légvonalban, a két vége között mért távolsága 2450 km-nek, míg a teljes hosszát 6500 km-nek mérték. (Nemrégiben azonban egy kínai férfi "végigment" a falon, és ő 6700 km-re esküszik.)
A falat 1987-ben az Unesco a világörökség részévé nyilvánította.
B.K.