Az Etna keresi önmagát

Az Etna, Szicília híres vulkánja mélyreható átalakuláson megy át, ami növekvő erejű kitörésekre hajlamosíthatja.

A szíciliai vulkán "keresi önmagát", s úgy tűnik, olyan átalakuláson megy át, amely megváltoztatja eddigi természetét - állítja Pierre Schiano francia tudós a Nature című brit tudományos szaklap legutóbbi számában. Schiano és a Clermont-Ferrand-i Blaise Pascal egyetemen dolgozó csapata szerint az Etna, amely sok százezer éven át egy úgynevezett forrópontos vulkán volt, most átalakul egy vulkáni szigetív-típusú tűzhányóvá.

A vulkáni tevékenység három nagy kategóriáját tekintve megkülönböztetjük a kőzetburok (litoszféra) nagy darabjain, a kőzetlemezeken belüli, úgynevezett "forró pontokhoz" kapcsolódó vulkánokat - amelyekből mintegy százat ismerünk, s amelyek közé a Hawaii-szigetek is tartoznak - valamint a kőzetlemezek alábukása okozta vulkáni tevékenységet, amelyekre a Fülöp-szigetek, Japán és Alaszka vulkánjai a példák.

A "forró pontokhoz" olyan vulkáni tevékenységet mutató térségek kapcsolódnak, amelyek nem feltétlenül egy kőzetlemez peremén terülnek el, hanem a földköpenyből föláramló magma lyukat éget a kőzetburokba, ezen keresztül tör ki. Amennyiben a kőzetlemez elmozdul a "forró pont" fölött, az aktív helyen egy idő után megszűnik a vulkáni működés, de a forró pont újabb lyukat éget a litoszférába. E vulkánok közös jellemzője, hogy láncszerűen helyezkednek el.

Az ún. szubdukciós vulkánok a mélytengeri árkok mentén alakulnak ki, ahol két kőzetlemez összeütközik és az egyik a másik alá bukik. Az alábukó kőzetlemez anyagát a Föld belseje felé növekvő hőmérséklet megolvasztja, így e tűzhányók magmája részben ebből származik. Az alábukó kőzetlemezek sok vízdús tengeri üledéket is a mélybe szállítanak, ami gáz fázisba kerülve megnöveli a magma nyomását, így a láva nagy erővel tör a felszínre. A kitörések hevesebbek és nemcsak lávaömléssel, hanem törmelékszórással is járnak.

A szubdukciós tűzhányóknak is két típusa van: az egyik egy kontinentális és egy óceáni kőzetlemez találkozásakor, a másik két óceáni kőzetlemez találkozásakor alakul ki. Előbbiekre remek példáként szolgálnak az Andok tűzhányói, utóbbiakra pedig az ún. vulkáni szigetívek, például a Kuril-szigetek, az Aleut-szigetek, vagy az Antillák.

A francia kutatócsoport mintegy 500 ezer éves lávaminták vizsgálatából, illetve ezeknek a Szicíliától északnyugatra fekvő szigetek - például a Stromboli - vulkáni anyagaival való összevetéséből arra a következtetésre jutott, hogy az Etnánál olyan változások kezdődtek, amelyek átalakítják a vulkán viselkedését.

A kutatók arra is rámutattak, hogy az Etna gázkibocsátása és törmelékszórása 1971 óta egyre gyakoribbá és egyre hevesebbé vált. Az Etna folyamatban lévő viselkedésváltásának az lehet a magyarázata, hogy bár egy Szicília alatt lévő "forró pont" tetején ül, egyben Európa azon részén van, amely fokozatosan bepréselődik az afrikai kontinentális lemez alá.

Ajánlat:

Az Etna hivatalos honlapja

Etna WebCam

Tűzokádó szörnyet rejt a változások előtt álló Etna
2001.08.07. Mi van az Etna gyomrában? Az immár két és fél millió éve aktív vulkán működésének mitológiai magyarázataiban szörnyek bukkannak elő. A legfrissebb lávák viszont nagy változásokra utalnak.