Közép-európai idő szerint kedden 19 órakor vette kezdetét a kaliforniai Pasadenában az a sajtókonferencia, amelyen bemutatták a Naprendszer "új családtagját" a nagyközönségnek. A Halley-üstökös 1986-os megközelítésekor - amikor két japán, két orosz és egy európai szonda rohamozta meg a 76 évenként visszatérő égi vándort - remek fotók készültek, s egészen mostanáig ezek voltak a legjobb képek egy üstökös magjáról. Ma azonban nyilvánosságra hozták a Deep Space 1 felvételeit. Mint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, az űrszonda közép-európai idő szerint vasárnap hajnalban hatolt be a Borelly-üstökös magját közvetlenül körülvevő ködös burokba, a kómába.
A Halley-üstökös magja
Miután a sajtókonferencián röviden áttekintették a Deep Space 1 küldetésének eddigi legfontosabb mozzanatait és kiemelték az üstökösmagok kutatásának fontosságát - ezek az 1-100 km átmérőjű égitestek a Naprendszer kialakuláskor maradtak vissza, így annak ősanyagát hordozzák -, öt felvételt mutattak be a jelenlévő újságíróknak.
A még viszonylag távoli képen a fényes mag részletek nélkül látható, de jól megfigyelhető a belőle balra lefelé kinyúló porkilövellés. A port a mag felszínén bekövetkező gázkitörések söprik ki az űrbe. Mint az üstököseknek általában, a Borelly felszíne is por és vízjég keverékéből áll, s a Nap közelében, a hőmérséklet emelkedésével a vízjég szublimálni kezd (szilárd halmazállapotból gáz halmazállapotba kerül). Mivel a kilövellés (jet) kilenc órával korábban készített felvételeken is megfigyelhető, valószínű, hogy közel a forgástengelyhez, az égitest állandóan megvilágított pólusának közelében ered.
Ezen a képen már a Borelly belső kómájának finomabb részleteit láthatjuk (a hosszú expozíciós idő miatt a mag alakja torzult). A fő kilövellésen kívül szerte a mag körül halvány alakzatokat figyelhetünk meg, amelyek szintén porkidobódások.
A maghoz közelebb repülve (sajnos egy kivétellel egyelőre a szonda honlapján sem közölték a pontos távolságokat) látható, hogy a balra lefelé irányuló fő porkilövellés legalább három aktív terület működésének eredményeképpen jön létre. Ezek együttes átmérője legalább 3 kilométer.
Itt már olyan közel vagyunk a maghoz, hogy a kóma ritka anyaga már nem zavarja az üstökösmag felszínének megfigyelését. A nappal-éjszaka vonal csipkés jellege (a Nap alulról világítja meg a magot) élénk domborzatra utal. A nappali oldal közepén egy simább, világosabb, míg a széleken egy tagoltabb, sötétebb terepet láthatunk. A legkisebb megkülönböztethető részletek 110 méter átmérőjűek.
A Deep Space 1 és egyben az emberiség eddigi legjobb képe, amely egy üstökösmag felszínéről készült. A kép 3417 km-es távolságból készült. Az üstökös magjának hosszúsága 8 km, a legkisebb megkülönböztethető részletek 45 méter átmérőjűek. A sziklás, jeges felszín közepén lévő világos területek valószínűleg azok az aktív vidékek, ahonnét a porkilövellések erednek. Az égitest két szélén számos magas gerinc és mély árok húzódik (ez különösen a bal oldalon figyelhető meg). A tagolt terep szembetűnő alakzatai azok az igen sötét foltok, amelyek feltehetően magasabban helyezkednek el környezetüknél.
Ezekkel a nagyszerű felvételekkel a Deep Space 1 csatlakozott az űrkutatás legsikeresebb szondáihoz. Nem csupán elsődleges küldetését, 12 új technológia kipróbálását végezte el hiánytalanul, de e legutóbbi teljesítményével igen értékes tudományos munkát is végzett. A küldetés ezzel gyakorlatilag befejeződött.
S. T.
További információk a Deep Space 1 honlapján
A témához kapcsolódó anyagok:
Deep Space 1
12 új műszaki találmány kipróbálása a gyakorlatban - részletek magyar nyelven a Deep Space 1 küldetéséről és az eddigi eseményekről.
A Deep Space 1 berepült az üstökösbe
2001.09.24. A Deep Space 1 amerikai űrszonda közép-európai idő szerint vasárnap hajnalban behatolt Borelly-üstökös magját közvetlenül körülvevő kómába, s a magtól mintegy 2 kilométeres távolságban sikerült képeket készítenie.