Nagy Imre |
Rainer M. János, az 1956-os Intézet főigazgatója elmondta: a konferencia arra a kérdésre keresi a választ, hogy napjainkban, illetve az elmúlt negyvenöt évben hogyan emlékeznek az 56-os forradalomról, hogyan rendezte egybe az eseményeket a történetírás, a sajtó, az irodalom és a művészetek.
A főigazgató szerint manapság sokféleképpen tekintenek 1956-ra. Vannak olyanok - főként az események részesei -, akik inkább érzelmi alapon, mások racionálisan gondolkodnak róla.
Rainer M. János úgy véli, a konferencia egyik legizgalmasabb kérdése, hogy a mai fiatal nemzedék mit tud, mit gondol 1956-ról. Ezzel kapcsolatosan kifejtette: az Í56-os forradalom az elmúlt tizenkét évben méltó helyet kapott az oktatásban, de még mára sem alakult ki róla olyan összefüggő kép, mint 1848-ról.
A történész rámutatott: ez némiképpen érthető is, hiszen sokkal rövidebb időtávlatból szemléljük az eseményeket, míg 1848 óta több mint másfél évszázad telt el.
Pók Attila, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese megnyitójában arról beszélt, hogy a tanácskozás múlt és történelem, emlékezés és emlékezet bonyolult összefüggésében vizsgálja az 1956-ban történteket.
A konferencián történészek, szociológusok, irodalomtörténészek tartanak előadásokat a társadalmi emlékezet, a történetírás emlékezete, a politikai emlékezet témakörében, valamint az 1956-os forradalomnak az irodalomban és a művészetekben megőrzött emlékezetéről.
A tanácskozás kezdetekor a jelenlévők egyperces néma felállással adóztak a közelmúltban elhunyt Vásárhelyi Miklós és Hegedűs B. András, az 1956-os forradalom résztvevője és kutatója emlékének.