Köztudott, hogy Velence az Adriai-tenger lagúnájában épült. A vízre épült város teljesen ki van szolgáltatva a tenger szeszélyeinek, és a - globális felmelegedés - következtében az emelkedő tengerszintnek. A bajt csak tetőzi, hogy Velence évek óta süllyed.
A város első ostroma akkor kezdődött, mikor a múlt században a nagy, tengerjáró számára új, Velencében korábban ismeretlen méretű csatornákat alakítottak ki. A város és a lagúna ezzel megnyílt az árapály és a sirokkó keltette hullámverés számára. A beözönlő víztömegek nem csak a lakosoknak okoztak gondot, de a velencei épületeket alkotó porózus mészkő a beszivárgó tengervíz hatására bomlásnak indult.
A vízszintet 1872-ben kezdték mérni. A tudósoknak sok fejtörést okozott, hogy kiderítsék, mi történt korábban, hiszen csak így tudnak képet alkotni arról milyen sors vár a történelmi városra, vagy mit kell tenniük, hogy az esetleges katasztrófa ne következzen be.
Dario Camuffo és kutatócsoportja (Padovai Légkör- és Klímatudományi Intézet) felfedezték: Canaletto festményeinek segítségével rekonstruálhatják a múltat.
"Pontosabb, mint a fénykép"
Canaletto számára létfontosságú volt, hogy festményeihez gyorsan készíthessen megbízható vázlatokat, hogy megfelelő számú képeladásból fenntarthassa műhelyét és könnyed életvitelét.
A megoldást a camera obscura jelentette a számára, melynek segítségével az épületek körvonalait a vászonra felvázolta. Képei ettől szinte olyan pontosak, mint egy fénykép. "Canaletto tökéletesen megbízható" - fogalmaz tömören Camuffo.
Ezek a "fotografikus" festmények barnás-zöld algaréteget ábrázolnak az épületek oldalán, mely az akkori időkre jellemző átlagos dagályszintet jelzi.
Camuffo és munkatársai összehasonlították a mai szinttel. Arra az eredményre jutottak, hogy a velencei relatív vízszint 80 centiméterrel emelkedett Canaletto kora óta, ami évente 2,7 millimétert jelent.
Ez az információ felbecsülhetetlen értékű lesz amennyiben segíthet eldönteni, hogy védjék legjobban Velencét az emelkedő ártól.
[origo]