Elefánt-árvaház Kenyában

Saraa-nak végre megjött az étvágya. A hathetes elefántbébi hangosan cuclizik egy jókora tejesüvegből. "Mintegy 150 kilót nyomhat most a kicsike" - mondja látható megelégedéssel Daphne Sheldrick, a "pótmama", mert tudja, hogy az állat most már túl van a nehezén.

"Tembo mama" 1977 óta vezet elefánt árvaházat Nairobi nemzeti parkjának szomszédságában. Az angol származású kenyai asszonynak saját receptű tejkészítményével azóta elefántárvák tucatjait sikerült megmentenie. A bébik anyját a legtöbb esetben orvvadászok terítették le, de előfordult az is, hogy baleset vagy betegség végzett az ormányos mamával.

Azt senki nem tudja, hogy mi történhetett Saraa anyjával. Falusiak találtak rá a keservesen bőgő bébire egy vizesárokban. Sheldrick szerint két napot tölthetett el ott úgy, hogy épp hogy a víz szintje fölött tudta tartani a fejét. Anyjának teljesen nyoma veszett. Feltehetően valamitől megrettenhetett, elmenekült és nem mert visszatérni a helyszínre.

Az állatvédők ezért "Tembo mamához" vitték a sokkos állapotban lévő elefántbébit. Azóta ápolják őt az "árvaházban", öt hasonló sorsú sorstársával együtt. Ápolói egyikének szinte egész napon át az a feladata, hogy hatalmas ernyőt tartson a kicsi fölé, védekezésül a trópusi nap ellen. A bőre ugyanis még túlságosan gyenge: ha anyja élne, akkor annak hasa alatt találna árnyékot.

Az ápolóknak nem könnyű a dolga: a "kicsiket" egyetlen pillanatra sem szabad szem elől téveszteni. Nem elég ugyanis az, hogy a megfelelő tejet kapják táplálékul: pszichológiai védelemre is szükségük van. Sheldrick asszony szerint ugyanis emberi kapcsolat hiányában az elefántárvák gyorsan megbetegszenek és elpusztulnak.

Daphne, aki ma özvegy, egész életét a kenyai vadonban töltötte. Mint mondja, "a kis árváknak mindene a család, ha egyszer elfogadták a közösségünket, akkor életben maradhatnak".

A kenyai főváros mellett berendezett fogadótelepen az árvaságra jutott kiselefántokat általában sikerül kigyógyítani több hetes magányuk következményeiből. Vidáman játszadoznak az "árvaházban" - naponta rendszeresen "rúgják a labdát", mint például a hathónapos Mweya, akit természetvédők Ugandában találtak meg és helikopteren szállítottak a kenyai fővárosba. Örülnek a többórás sétáknak vagy a kiadós iszapfürdőknek is.

"Olyanok ezek az elefántbébik, mint a gyerekek, szeretetre, gondoskodásra és arra van szükségük, hogy foglalkozzanak velük. Csakis így tudjuk őket felkészíteni majdani életükre a vadonban. Amikor ugyanis kétévesek lesznek, elszállítjuk őket a tsavoi Nemzeti Parkba, ahol beolvadnak az ott élő elefántcsordákba" - mondja az ápolók egyike, Edwin.

Ott, a kelet-afrikai ország legrégebbi vadrezervátumában valamikor Kenya legnépesebb elefánt populációja élt. A vadorzók több évtizedes "munkája" azonban nem maradt nyom nélkül. Kenya függetlenné válásakor még mintegy 167 000 elefánt élt az országban, számuk azonban 12 évvel később már egytizedére zsugorodott.

Sheldrick asszony szerint ez a helyzet az elefántcsont-kereskedelem nemzetközi megbélyegzése folytán valamelyest enyhült, de továbbra is mészárolják vadorzók a vastagbőrű óriásokat, mert agyaruk aranyat jelent a számura. A probléma mindaddig fennáll, amíg egyes országok - mint például Japán - fel nem hagynak az elefántcsont feldolgozásával. Addig a kenyai "árvaház" nem tehet egyebet, mint hogy védelmezi a hozzá került kis árva elefánt bébiket - idézte "Tembo mamát".