A Grál öröksége

Kell-e többet látnunk Harry Potter kalandjaiban a hagyományos amerikai Halloween reklámszatyrába csomagolt modern tündérmesénél?

Szemben a legtöbb mesebeli tündérországgal - vagy akár a Pokémonok vázlatszerűen kidolgozott világával - a varázslók birodalmában a hős számára gyakran elvileg lehetetlen eldönteni, hogy a körülötte lévő személyek gesztusai és hozzáállása vajon jó- vagy rosszindulatúak, barátságosak-e vagy éppen ellenségesek. Más szóval a szereplők nem állnak egyértelműen a jó vagy a rossz oldalon. Ez a narratív helyzet nem a mese sajátja, de nem áll előzmények nélkül. Modellje nem más, mint a Grál mítosza.

Ez a mítosz több kultúra közös kincse. Megjelent az indoeurópai, a kelta és a keresztény világban is. A számos eltérés mellett a Grál-legenda megjelenési formái jellegzetes közös elemeket - tárgyakat és helyzeteket - is tartalmaznak. Harry Potter kalandjaiban legalább ötöt felfedezhetünk ezek közül: jellegzetes fegyverek használata; a szarvas, mint totemállat; a csók-motívum; az életadó üst, illetve kehely motívuma, és végül a jelet viselő kiválasztott rendkívüli küldetése.

A Grál kutatása először is különleges kardokat és lándzsákat kíván. Közös jellemzőjük, hogy képesek megölni vagy meggyógyítani azt, aki felé irányulnak. Pontosan ez a helyzet Harry Potter kalandjaiban is, csupán itt varázspálcákról van szó, amelyek ölni vagy gyógyítani tudnak hordozójuk szándéka szerint.

Kiemelkedő szerepet játszik a Grál mítoszában a szarvas is. Harry Potter történetében a hős apjának jelképe; szarvas alakjában rejtőzött el fiatal korában, és szarvas képében jelenik meg fia előtt, hogy megmentse.

A harmadik párhuzam a Grál mítoszával a "csók" motívuma. Ez a próbatétel jelenik meg a Wagner Parsifaljának második felvonásában, amikor a hős felfedezi, hogy az egyszerre jóságos és rosszindulatú Kundry csókja valójában sebet okozó fegyver. Hasonló módon Harry Potter kalandjaiban Azkaban börtönőrei, a dementorok halálos csókkal illetik a bűnös varázslókat, amely szó szerint kiszívja a lelküket.

A negyedik közös elem az üst. Ez az edény, amelyben az örökkévalóság főztjét párolják, a keresztény áldozati kehely megfelelője. Kalandjai negyedik kötetében a Tűz Serlege kutatására induló Harry egy temetőbe kerül, ahol belekeveredik egy üst körül folyó szertartásba. Saját vérével kell hozzájárulnia halálos ellensége, a fekete mágusok vezére, Voldemort feltámasztásához.

Az életelixír alkotóelemeként Harry Potter vére Krisztus vérének felel meg, amely az áldozat misztériumában az örök életet nyújtja a halandóknak - miközben Harry maga testesíti meg a Szent Grált, "az Örök Élet Kelyhét", mely Jézusnak a kereszten kiontott vérét őrzi. A videojátékokban a fiatalok az Atyaisten szerepét ölthetik fel, egész kultúrákat létrehozva és irányítva, mint a Civilizations nevű játékban. Itt az Isteni Fiúval azonosulhatnak...

Harry Potter végül sebhelyet hord a homlokán, ami egyszerre emlékeztet arra, hogy csecsemőkorában megpróbálták elpusztítani és csodálatos megmenekülésére. Apja és anyja a leghatalmasabb varázslók közé tartoztak, akiket éppen Voldemort pusztított el; az ütközetből a kis Harry élve kerül ki, miután misztikus módon alámerült a halál sötétségében. A homlokán viselt sebhely a kiválasztottak jelére utal, de felidézi azokat a stigmákat is, melyek Krisztus kezén és lábán jelentek meg. Ebben az értelemben Harry Potter a krisztusi hagyományba illeszkedik: megölték, feltámadott és végül olyan látható sebet visel, mely kiválasztott sorsáról ad hírt.

A cikk első része: Harry Potter a Grál nyomában

A cikk második része: Állati ösztönök

A cikk befejező része: Tündérmese helyett