Növekvő zsidó lakosság Németországban

Az utóbbi évtizedben a világ egyetlen országában sem növekedett a zsidó lakosság aránya olyan mértékben, mint Németországban. A szakértők megosztottak abban a tekintetben, hogy a szélsőjobboldal erősödése, illetve az antiszemitizmus bizonyos formáinak nyíltabb jelentkezése veszélyezteti-e a zsidó kisebbség biztonságát.

Paul Spiegel, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke szerint az említett jelenségek aggodalomra adnak okot, úgy látja, hogy a németek nem érzik otthonosan magukat zsidókkal egy közösségben.

Nem érzi fenyegetőnek az antiszemitizmus tapasztalható megnyilvánulásait Micha Brumlick, a holokauszt történetével és hatásával foglalkozó kutatási és dokumentációs központ, a frankfurti Fritz Bauer Alapítvány igazgatója.

A szakértő kifejtette,k hogy a felmérések arról tanúskodnak, hogy a lakosság 15-20 százaléka táplál valamiféle zsidóellenes érzületet, de ez semmiképpen sem kapcsolható össze az ország nemzeti szocialista múltjával. Brumlick szerint ma nem lehet drámainak nevezni az antiszemitizmus mértékét Németországban, ahol az idegenellenes hangulat tetőfokát képező, a menedékkérők ellen intézett 1991-es támadásoknak sem volt ilyen vonatkozása.

A Fritz Bauer Alapítvány igazgatója szerint Németországban a legitim módon működő demokratikus rendszert nem veszélyezteti egyetlen olyan szélsőséges párt sem, amelynek sok követője lenne. Szerinte ugyanez a helyzet az egész Európai Unióban is, az egyetlen kivétel talán Olaszország, ahol, mint fogalmazott, kormányra került egy valóban neofasiszta párt, és Ausztria, de - teszi hozzá - az ottani jobboldali populizmus sem fenyegeti a demokratikus politikai rendszer legitimitását.

Németországban a második világháborút követően kevesen hitték volna, hogy a zsidó közösség valaha is újra megtelepszik és gyökeret ereszt az országban. A háború, a holokauszt a félmilliós lélekszámú német zsidó lakosságot 15 ezer fősre apasztotta. 1945 és 1948 között időlegesen 200 ezer fő volt a nyugati szövetségesek által ellenőrzött területeken az otthonukat, családjukat vesztett zsidók száma, de az évtized végére már csak azok és családjaik maradtak német földön, akik túl idősek vagy betegek voltak a távozáshoz.

Az 1950-es évek elejétől a németországi zsidó közösség kelet-európai menekültekkel egészült ki: a Magyarországról, Romániából és Csehszlovákiából érkezettek a kommunizmus erőszaka elől is menekültek a vasfüggöny mögül. De betelepültek zsidók nem európai országokból, például Iránból, sőt Izraelből is. A 30 ezer fősre duzzadt németországi zsidóság száma a rákövetkező négy évtizedben csaknem változatlan maradt.

A németországi zsidókról írott tanulmányában Susan Stern író és újságíró, a frankfurti Goethe-egyetem oktatója megállapítja, hogy az 1970-es évek végéig a németek lényegében nem fogtak hozzá a náci múlt feldolgozásához. Bár addigra már mindenki tudott a koncentrációs táborokról és fajgyűlölő szörnyűségekről, általános vélekedés volt, hogy a népirtásra vonatkozó adatok túlzóak.

A hallgatást Stern szerint 1978-79-ben a holokausztról szóló amerikai tévéfilmsorozat törte meg. A náci múlttal nyíltan szembesülő németek nagy része vezeklésképpen filoszemitává vált, a zsidókat különleges elbánásban részesítették, a politikai korrektség tekintetében kesztyűs kézzel bántak velük. A média minden lehetséges módon reflektorfénybe állította a zsidó múltat és jelent.

Ez a mea culpa korszak a jiddis kultúra reneszánszát hozta, bár sokan ezt is olyan megkülönböztetésnek tekintik, amely a maga módján veszélyes.

A németországi zsidók háború utáni történelmének legfontosabb állomásaként a Kohl-kormány az 1980-as évtized végén elfogadta a német zsidó közösség vezetésének azt a kérését, hogy korlátozás nélkül engedjék be az akkori Szovjetunióból bevándorolni szándékozó zsidókat. Még ki sem dolgozták a bevándorlási egyezmény részleteit, amikor a kommunista tömb összeomlása után a volt szovjet térséget szabadon elhagyhatták a zsidók.

Az évtized végére megháromszorozódott a németországi zsidó népesség létszáma, évente mintegy tízezer "orosz zsidó" döntött úgy, hogy Németországba költözik, ahol a zsidóknak - egyedül nekik - joguk van a kettős állampolgársághoz.

A németországi zsidóság döntő hányadát ma a volt szovjet országokból származó, nem vallásos, viszonylag fiatal és jól képzett bevándorlók alkotják.

A német zsidók jövőjére vonatkozó borúlátó előrejelzéseket, például Spiegel intelmeit Stern sem tartja megalapozottnak. Spiegelt különösen aggasztja a külföldiek helyzetéről zajló politikai vita, amelyben egyre gyakrabban hangzik el az a követelés, hogy a Németországban megtelepedni kívánóknak alkalmazkodniuk kell a német életformához.

Stern megítélése szerint azonban a történelem - legalábbis a belátható jövőben - nem ismételheti meg önmagát. Úgy tartja, ma Németországban a zsidók biztonságban érezhetik magukat, míg például a "sötétebb bőrű" idegenekkel szemben sokkal láthatóbban jelentkeznek a szélsőjobboldal ellenérzései.

Hofer László, Frankfurt