A rasszizmus nem belülről fakad

Az elmúlt években az emberi megismeréssel kapcsolatban számos tanulmány jutott ugyanarra a megállapításra, hogy amikor először találkozunk valakivel, agyunk automatikusan regisztrálja, hogy az illető melyik rasszhoz tartozik. A legújabb kutatási eredmények azonban megkérdőjelezik ezt a következtetést.

Az Amerikai Tudományos Akadémia folyóirata - a Proceedings of the National Academy of Sciences - legújabb számában közölt tanulmány szerint elegendő, ha rövid ideig megtapasztalunk egy másféle társadalmi valóságot, és máris kisebb mértékben osztályozzuk embertársainkat bőrszínük alapján.

A kutatók úgy vélik, a rasszizmus csupán mellékterméke egy kognitív folyamatnak, mely a szövetségesek és ellenségek felismerése céljából fejlődött ki.

Említésre méltó, hogy azok a korábbi tanulmányok, amelyek szerint a rasszizmus az emberi agyba "beprogramozott" jelenség, úgy vélték, hogy agyunk hasonlóan dolgozza fel embertársaink nemét és korát is.

Ugyanakkor hiába kínál a természetes kiválasztódás érthető magyarázatot arra, hogy ezt a két tényezőt automatikusan regisztráljuk, az már kevésbé világos, hogy pontosan hogyan vált elődeink előnyére, ha agyuk hasonlóan kiemelten kezelte azon személyek faji hovatartozását, akikkel érintkezésbe kerültek.

"Vadászó elődeink elsősorban gyalog közlekedtek, aminek következtében ritka volt a 60 kilométernél nagyobb helyváltoztatás" - jegyzik meg a tanulmány szerzői, Robert Kurzban, John Tooby and Leda Cosmides (University of California at Santa Barbara). A más rasszhoz tartozókkal való találkozás nem lehetett gyakori jelenség.

"Ám a szövetséges felismerésének képessége annál fontosabb lehetett, még ha valószínű is, hogy a szövetségeket az agy összekapcsolta a külső megjelenéssel."

Hipotézisük ellenőrzésére két vegyes összetételű kosárlabdacsapat mérkőzésén kialakuló vitát vetítettek le a kísérlet résztvevőinek, majd kérdéseket tettek fel arról, hogy ki mit mondott.

A válaszok elemzése azt mutatta meg, hogy a résztvevők inkább keverték össze egy csapat (különböző színű) tagjait, mint az azonos rasszhoz - de különböző csapathoz - tartozókat, ami a rassz-alapú kategorizálás alapján várható lett volna.

"A kísérleti alanyok egész életüket olyan környezetben élték le, ahol az etnikai - és faji - jellemzők ökológiailag érvényes módon jelezhették előre az emberek társadalmi kötelékeit és szövetségeit. Mégis, kevesebb, mint négypercnyi tapasztalata egy más típusú társadalmi világnak, ahol a rasszok kérdése nem játszott különösebb szerepet a szövetség rendszerében, elég volt ahhoz, hogy drámai módon csökkenjen a mások faji alapú osztályozásának mértéke" - írják a szerzők.