Japán lapértesülések szerint a japán űrügynökség (NASDA) már ki is dolgozta az erre vonatkozó javaslatokat, és azt reméli, hogy az űrturizmus a világűr meghódítására vonatkozó, a japán kormány által jövőre jóváhagyandó nemzeti program részévé válik.
Az elképzelések szerint a japán fejlesztésű H-2A rakétával küldenének fel a világűrbe kezdetben ötszemélyes űrhajókat, amelyek a földfelszíntől 500 kilométerre egy álló napon át keringenének Föld körüli pályán, majd ejtőernyő segítségével ereszkednének le a bolygóra. Később nagyobb űrhajókat is indítanának, amelyeken egy hónapon keresztül tartózkodhatnának a világűrben a vállalkozó szellemű turisták.
Az űrturistákkal szemben csak két követelmény lenne: a megfelelő egészségi állapot és a kellőképpen kibélelt pénztárca. Az amatőrök űrutazása csillagászati összegbe is kerülne, kezdetben 700 millió jenbe, azaz 5,3 millió amerikai dollárba fejenként (bár ez még mindig csak körülbelül negyede annak, amit az oroszok kértek Dennis Titótól, a világ első űrturistájától). A tarifa a későbbiekben, az "iparág" tömegessé fejlődésével párhuzamosan jelentősen csökkenne, "mindössze" néhány tízmillió jen, azaz pár százezer dollárér kifizetése után bárki repülhetne.
A NASDA azt javasolja, hogy a turistákat szállító űrhajók formája a repülő csészealjakéhez hasonlítson, és tömeges gyártásra rendezkedjenek be. Az első szakaszban a legolcsóbb űrrepülő egy példányának előállítása 800 millió jenbe (több mint hatmillió dollárba) kerülne, és összességében az űrturizmus-program kidolgozásának költségei mintegy 100 milliárd jenre rúgnának.
Az igen ambiciózus terv kidolgozásában és kivitelezésében a japán űrügynökség számít a magánvállalatokra is, egyebek között az utazási ügynökségekre.