Három évbe tellett, amíg megtisztították az épületet díszítő falfestményeket, kiásták a Celius-ház alá rejtett műremekeket és eltüntették a házfalra pingált modernkori falfirkákat.
A felújított rezidencia látogatói bepillantást nyerhetnek a késő római kor művészetébe, megismerkedhetnek a római birodalom azon időszakának értékeivel, amikor a pogányság mind inkább háttérbe szorult az egyre népszerűbbé váló kereszténységgel szemben.
A rezidenciára a XIX. században találtak rá a régészek egy bazilika épülete alatt: akkor úgy gondolták, hogy az épület két - Kr. u. 326-ban mártírhalált szenvedett és később szentté avatott - személy tulajdonában volt.
Szakértők szerint a freskók két korszakban készültek, a korábbiak az épületet lakó pogányok művei: ezeken fogócskázó Ámorok, egyiptomi istenségek láthatók, a bor istenével együtt. A falfestmények másik csoportja különböző szentek mártírhalálát örökíti meg, ez arra utal, hogy az épület később egy gazdag keresztény ember tulajdonába került.