Tízszemű óriás a világűrben

Sikeresen pályára állt a legnagyobb és legdrágább európai műhold, amelynek fő feladata a Föld "egészségi állapotának" folyamatos megfigyelése a világűrből.

A környezeti változások folyamatos nyomon követését végző űreszköz neve Envisat (az angol enviromental satellite szavak első betűiből). A 10 méter hosszú, 8,5 tonnás szerkezetet egy Ariane 5-ös rakéta állította pályára 2002. március 1-én. A gigászi francia hordozóeszköz a dél-amerikai Francia Guayanában lévő Kourou-űrközpontból startolt, közép-európai idő szerint 02:07-kor.

A poláris (sarkok felett átívelő) pályán mozgó műhold keringési magassága 800 km (kb. kétszerese a Nemzetközi Űrállomásénak), keringési ideje 100 perc. A poláris pályáról a Föld forgása miatt az egész felszín megfigyelhető, így globális térképezésre és adatgyűjtésre van lehetőség.

Az Envisat tíz műszere részletes információkat nyújt majd a szárazföldek, jégsapkák, az óceánok és a légkör állapotának változásairól. A környezettudományi szempontból alapvető fontosságú küldetés megvalósításának költségei elérték a 2,3 milliárd eurót, amely az Európai Űrügynökség 13 tagállama és Kanada együttműködéseként gyűlt össze.

Svájci bicska a világűrben

Az Envisat az eddigi legösszetettebb környezet-megfigyelő műhold. Az eddigi műholdak jóval egyszerűbbek és olcsóbbak voltak, s általában csak egy-egy feladatra készültek. Nem véletlen, hogy a tíz műszerrel felszerelt, sokfunkciós szerkezetet amolyan "űrbéli svájci bicskaként" emlegetik.

Három műszer a Föld felszínét tanulmányozza. Az egyik soha nem látott részletességgel vizsgálja az óceánok vizének hőmérsékletét; egy másik az óceánok víztömegének mozgásait, a jégsapkák alakváltozásait és az erdőborítottság alakulását követi figyelemmel, míg a harmadik egy olyan műszer, amely az óceánok kémiai összetételét vizsgálja (például a klorofill mennyiségét, amelyből a plankton állapotára lehet következtetni).

A műholdon négy magasságmérő műszer is helyet kapott, amelyek például a felhőszintek elhelyezkedését, a jégsapkák domborzatát és az óceánok hullámainak magasságát vizsgálják. További három műszer a légkört figyeli. Olyan alapvető faladatok várnak rájuk, mint az ózon vagy a szén-dioxid mennyiségének folyamatos mérése.

Szén-dioxid: alapvető kérdések tisztázása

Ez az első eset, hogy megpróbálják a világűrből meghatározni a szén-dioxid légköri mennyiségét. A remények szerint olyan létfontosságú kérdésekre kaphatunk választ, mint hogy mennyi szén-dioxidot kötnek meg az óceánok és az erdők, illetve a légköri szén-dioxid mekkora része származik az ember környezetszennyező tevékenységéből.

A különféle szén-dioxid források és szén-dioxid-nyelők szerepe körüli jelenlegi bizonytalanság remek alkalmat teremt arra, hogy mindenki saját politikai és gazdasági érdekeinek megfelelően értékelje az emberi tevékenység légkörre gyakorolt hatásait. Ez nyilvánvaló volt a legutóbbi klímakonferenciákon is, ahol a kiotói egyezmény ratifikálását elutasító Egyesült Államok számos szakember szerint túlértékelte a szén-dioxid-nyelők (például saját erdőségei) szerepét.

Megfelelő adatok és klímamodellek hiányában egyelőre arra sincs lehetőség, hogy megállapítsák az emberiség szerepét a légköri szén-dioxid-szint növekedésében, ami a globális felmelegedés egyik legfőbb mozgatórugója. Még a szakma is teljesen megosztott a tekintetben, hogy jelentős szerepről van-e szó, vagy csupán lényegtelen adalékról a Föld egyik természetes folyamatában. Így aztán egyesek vélhetően eltúlozzák, mások viszont elbagatellizálják a dolgot. A remények szerint az Envisat olyan adatokat tesz majd a tárgyalóasztalokra, amelyekkel nem lehet majd vitatkozni.

Problémák a hordozóeszközzel

Mindeddig ez volt a legnagyobb teher, amelyet Ariane rakétára szereltek. Nem mindenki volt nyugodt a start előtt, mert az Ariane 5-ös sorozat előző tíz tagjának indításából három is kudarccal végződött. Különösen fájdalmas volt annak a négy műholdnak az elvesztése 1996-ban, amelyek a Föld mágneses terét vizsgálták volna. Még több nyugtalanságra adott okot, hogy az utóbbi két indítás egyikénél sem sikerült megfelelő pályára állítani a szállított műholdakat. Ez esetben viszont szerencsére remekül működött a francia hordozóeszköz, így minden eddiginél precízebben kezdődhet meg a környezeti változások megfigyelése a világűrből.

S. T.

Ajánlat:

Az Envisat hivatalos honlapja