Szív- és érrendszeri szövődmények cukorbetegségben

A cukorbetegek szív- és érrendszeri megbetegedésének kockázata 2-5-ször magasabb, mint az egészséges anyagcseréjű emberek esetében. A szív- és érrendszeri szövődmények - a végstádiumú veseelégtelenséget megelőzve - vezető halálokként szerepelnek mind a 2-es, mind az 1-es típusú diabéteszesek esetében.

A felmérések szerint a halálozásért főként a szívizominfarktus és az agyi érrendszeri megbetegedés felelős. A 2-es típusú diabétesz sokáig rejtve maradhat, tünet nélkül fejti ki érkárosító hatását, így gyakran csak valamelyik késői szövődmény kapcsán fedezik fel. Az 1-es típusú cukorbetegségben a szív-, érrendszeri megbetegedés előfordulási gyakorisága az életkor növekedésével, a diabétesz kezdetén eltolt idővel párhuzamosan jelentősen nő. Míg a nem diabéteszes nőknél ritkább a szívizominfarktus, mint a hasonló korú férfiakban, addig a diabéteszes nők ilyen irányú előnye elvész, a szívizominfarktus gyakorisága esetükben megegyezik a férfiakéval.

A szívizmot ellátó koszorúserek szűkületének tünete leggyakrabban a bal oldali erős, nyomó jellegű mellkasi fájdalom. Cukorbetegeknél azonban a fájdalom esetenként nem jelentkezik és csak fulladás, gyengeség jelzi a szívizominfarktus. Az agyi érszűkület okozta agyszövetelhalás leggyakoribb tünetei a féloldali bénulás és a beszédzavar.

Cukorbetegeknél a szív-, és érrendszeri megbetegedések gyakoribb előfordulásáért a kockázati tényezők halmozódása felelős. A kockázati tényezők egy része a cukorbetegséggel kapcsolatos, más része nem kapcsolódik közvetlenül a diabéteszhez, csak előfordulásuk gyakoribb e betegség mellett.

A cukorbetegséggel kapcsolatos kockázati tényezők közül a magas vércukorszint, a 2-es típusú cukorbetegekben gyakran jelenlévő magas inzulinszint szerepe említendő. A minél jobb anyagcserehelyzet elérése tehát a szív-, és érrendszeri szövődmények megelőzésében is fontos. Cukorbetegségben a szívet ellátó idegek károsodása következtében néma szívizominfarktus fordulhat elő. Ez azt jelenti, hogy a cukorbeteg az említett idegkárosodás miatt nem érzi a szívizom elégtelen vérellátást jelző fájdalmat, ami a koszorúér-szűkület felismerését késlelteti. A néma szívizom-károsodás kizárása céljából cukorbetegeknél fokozott figyelmet kell fordítani a rendszeres EKG-ellenőrzésre, szükség esetén 24 órás EKG monitorozásra, terheléses EKG-vizsgálatok elvégzésre.

Újabb keletű adat, hogy a vizelettel kóros mennyiségben ürített bizonyos fehérje (albumin) a szív-, és érrendszeri megbetegedés önálló kockázati tényezője. Ezért is szükséges, hogy minden cukorbetegnél évente egyszer sor kerüljön 24 órás gyűjtött vizeletből az albuminmennyiség meghatározására. Kóros esetben (úgynevezett microalbuminuria) egy bizonyos vérnyomáscsökkentő gyógyszer (ACE-gátló) bevezetése ajánlott, még normális vérnyomás esetén is.

A cukorbetegekben gyakoribb a magas vérnyomásbetegség előfordulása a nem diabéteszesekhez viszonyítva. Mivel a magas vérnyomás szintén az érelmeszesedés és így a szív-, és érrendszeri megbetegedés kockázati tényezője, szűrése és kezelése minden cukorbetegnél alapvető jelentőségű. A magas vérnyomás időben való felismerése, később a kezelés hatékonyságának ellenőrzése céljából vérnyomásmérés minden orvos-beteg találkozásnál szükséges. A 24 órás vérnyomás monitorozás elterjedése segítségével otthoni körülmények között, egész nap folyamán rögzíteni lehet a vérnyomásértékeket. Ez a módszer alkalmas a döntően orvosi környezet hatására jelentkező (úgynevezett fehérköpeny) magas vérnyomás felismerésére, illetve a vérnyomás napszaki ritmusának elemzésére. Az egészségesekben megfigyelhető éjszakai vérnyomás-csökkenés cukorbetegekben gyakran elmarad, ami a magas vérnyomás kezdeti, egyszeri vérnyomásmérésekkel nem diagnosztizálható jele lehet. A magas vérnyomás kezelésében diabéteszes betegeknél a nem gyógyszeres kezelés különösen fontos. A többségében elhízott, 2-es típusú cukorbetegek esetében testsúlycsökkentés önmagában is jelentősen csökkenti a vérnyomást, nem szólva a vércukorra és a vérzsírszintre gyakorolt kedvező hatásáról. A kalóriabevitel csökkentése mellett a sómegszorítás, a magas rosttartalmú és többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmazó ételek fogyasztása előnyös a magas vérnyomás és a szénhidrát-anyagcsere szempontjából egyaránt. A diétás és gyógyszeres kezelés segítségével a vérnyomás 140/90 Hgmm alá csökkentésére kell törekedni.

A vérzsírok emelkedett szintje szintén a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezője és gyakran fordul elő diabéteszes betegeknél. A vérzsírok (triglicerid- és koleszterinszint) meghatározása évente egyszer minden cukorbetegnél szükséges. A zsíranyagcsere-elváltozás kezelésében alapvető a szénhidrát-háztartás rendezése, ha szükséges a testsúlycsökkentés, a rendszeres fizikai mozgás és a diéta. Az étrendben a zsírfelvétel (lehetőleg főleg többszörösen telítetlen zsírok) az összkalória 30%-át ne haladja meg, előnyben részesítendőek a zsírszegény tejtermékek, húsok, felvágottak. A koleszterinfelvétel mérséklése, a növényi rostok fogyasztása is fontos. Koleszterinben gazdag ételek a belsőségek (máj, vese, velő), a húsok, a tejtermékek (különösen a sajtok és a tejszín) és a tojás. A diétát kiegészítő vérzsírcsökkentő kezelés segítségével a koleszterinszintet ideális esetben 5 mmol/l alá, a trigliceridszintet 2,3 mmol/l alá kell csökkenteni.

A fentiekből is kiderült, hogy az egészséges életmódra való törekvéssel a cukorbeteg nagyon sokat tehet a szív- és érrendszeri szövődmények megelőzéséért. A dohányzás abbahagyása az egyik fontos kockázati tényező megszüntetését jelenti. A rendszeres testmozgás, a kívánatos testsúly elérése egyszerre több kockázati tényező (magas vérnyomás, zsír- és szénhidrát-anyagcsere) szempontjából is fontos. Az ideális testsúly megítélésében a testtömegindex kiszámítása segít: a testsúlykilogramm osztva a méterben mért testmagasság négyzetével. A testtömegindex értéke elfogadható 27 kilogramm/négyzetméter alatt, ideális esetben 20-25 kilogramm/négyzetméter között van.

Napjainkban a heveny anyagcserekisiklás (hipo- vagy hiperglikémiás diabéteszes kóma) okozta halálozás csak elvétve fordul elő, az egyre bővülő terápiás eszköztár, az intenzív inzulinkezelés, az otthoni vércukor-ellenőrzés, a betegoktatás térhódításával jelentős előrelépés történt a kisérkárosodások (szem-, vese-idegrendszeri szövődmények) megelőzése, késleltetése terén. A jelenleg vezető halálokként szereplő szív- és érrendszeri szövődmények csökkentése a szénhidrát-anyagcsere rendezésével érhető el. A kockázati tényező szűrése és kezelése segítségével érhető el. A kockázati tényezők időben való felismerésére irányuló szűrővizsgálatokon, a rendszeresen ellenőrzött gyógyszeres kezelésen kívül, megfelelő életmód-változtatás szükséges a szív- és érrendszeri megbetegedés megelőzéséhez, ami csak az orvos és a beteg együttműködésével valósítható meg.

Nádas Judit dr.

Diabetes OnLine