Gigászi lávaömlések okozhatták a legnagyobb fajkihalást

A legnagyobb ismert fajkihalás a perm időszak végén következett be a Föld történetében. Mintegy 250 millió évvel ezelőtt drámai események zajlottak, amelyek során a tengeri fajok 90-95-, míg a szárazföldiek közel 70%-a tűnt el bolygónk felszínéről. A fő kiváltó ok (vagy okok) egyelőre nem tisztázottak: szerepel közöttük drámai éghajlat-ingadozás és tengerszintváltozás, meteorit-becsapódás és igen heves tűzhányó-tevékenység is.

A University of Leicester kutató most az utóbbira, vagyis a vulkanizmus döntő szerepére találtak újabb bizonyítékokat. A Science legújabb számában megjelent tanulmányukban arról számolnak be, hogy a szibériai bazaltplatók valójában sokkal nagyobb kiterjedésűek, mint azt eddig gondolták. Ezer kilométerre a plató nyugati peremétől ugyanis olyan kőzetanyagot hoztak a felszínre, amelyek megegyeznek a plató kőzeteivel, így ugyanabból a forrásból, azaz ugyanabból a vulkáni időszakból származhatnak.

Véleményük szerint a korábban becsültnél kétszer nagyobb mennyiségű láva ömlött a felszínre a perm időszak vége felé. A valószínűleg több százezer évig zajló kitörések egy fél Ausztrália nagyságú területet (3,9 millió négyzetkilométer) boríthattak be, s már annyi gázt juttathattak az atmoszférába, amelynek hatása globális éghajlatváltozás és fajkihalás is lehetett.

Korábban az [origo]-ban:

Vulkanizmus és fajkihalások
2001.09.18. Sok kutató feltételez szoros összefüggést az élővilágban bekövetkezett tömeges kihalások és a vulkáni tevékenység között.

250 millió éve is üstökösbecsapódás okozta a nagy fajkihalást
2001.03.13. A Földön kívüli eredetű nemesgázokkal töltött fullerének vizsgálata szerint a földtörténet legnagyobb kihalása, amely a perm végén következett be, a kréta végi kihaláshoz hasonlóan egy aszteroida vagy üstökös becsapódásával hozható összefüggésbe. 250 millió évvel ezelőtt a tengeri fajok 90%-a, a szárazföldi gerincesek 70%-a halt ki nagyon rövid idő alatt.