Repülés: harc a halálos jégcseppek ellen

A szárnyak eljegesedése kisebb gépek esetében gyakori jelenség és rendszerint tragédiákhoz vezet.

1994. október 31-én egy amerikai utasszállító körözött a chicagói O'Hare repülőtér közelében. A gép hirtelen, minden előjel nélkül a hátára fordult, a földnek csapódott és a fedélzetén lévő mint a 68 személy meghalt.

A katasztrófa oka, mint kiderült, a jég volt. A gép kis magasságú felhőkön haladt át, melynek túlhűlt vízcseppjei fokról fokra lerakódtak a szárnyakra. Amikor a gép már annyira elnehezült a jégtől, lezuhant.

A szárnyak eljegesedése kisebb gépek esetében gyakori jelenség és rendszerint tragédiákhoz vezet. A felhők gyakran tartalmaznak normál fagyáspontjuknál alacsonyabb hőmérsékletű vízcseppecskéket, melyek mihelyt a hideg szárnyfelülethez érnek, azonnal megfagynak.

Amerikai kutatók most olyan eljárást dolgoztak ki, mely kimutatja e túlhűlt cseppeket. Az 50-500 mikrométer tartományba eső cseppek azért nagyon veszélyesek, mert a szárny alsó felületéhez fagynak, érdessé teszik, örvényeket keltenek és megnehezítik, vagy lehetetlenné teszik az emelkedést. (Az ennél nagyobb cseppek nem okoznak túl nagy bajt, mert nagyjából egyenletesen fagynak rá a szárnyakra, érdemlegesen nem befolyásolják a repülési tulajdonságokat.)

A kutatók 8 milliméteres hullámhosszúságú polarizált rádiójeleket küldtek a felszínről az ég felé, 40 fokos szögben, a kritikus mérettartományú cseppecskék pedig ugyanolyan polarizáltsággal verték vissza azokat. A visszaverődés szögének és intenzitásának meghatározásával megállapítható a felhőkben levő túlhűlt cseppek mérete. Ezen információk birtokában a pilótáknak lehetőségük van arra, hogy az ilyen felhőket kikerüljék.