Őskori gabonafélékkel kísérleteznek Százhalombattán

Őskori gabonafélékkel folytatnak termesztési kísérleteket az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetének tudományos munkatársai a százhalombattai régészeti parkban; a kísérleteket három, már az őskorban is ismert gabonafajtával végzik.

Kovács Géza, az intézet tudományos főmunkatársa az MTI-nek elmondta: a kísérletek révén rekonstruálni lehet a növénytermesztés fejlődését, bemutathatók a történelem során kialakult különböző termesztési módok, továbbá a kutatók választ kapnak több tudományos kérdésre.

A bronz- és vaskorban, 10-12 ezer évvel ezelőtt Elő-Ázsia termékeny félholdnak nevezett területén termesztett alakorral a növénytermesztés fejlődését modellezik a kutatók, a különféle őskori vetési módok - az ásóbotos, a szórt és a soros vetés - kipróbálásáig.

A durumbúzához hasonló tulajdonságokkal rendelkező, a késő bronzkorban és a kora vaskorban már nagy területen termesztett tönke és - a növénytermesztési kultúrákban azzal egy időben megjelenő - tönköly vetésével az a cél, hogy megállapítsák, egy adott terület akkoriban mekkora népességet tartott el.

A kutatók adatokat gyűjtenek arra vonatkozóan is, hogy a gabonatermesztésre használt területeken mennyi idő alatt merül ki a talaj tápanyagkészlete utánpótlás nélkül.

A gabonaféléket az őskori körülményeknek megfelelően kapával húzott magágyba pelyvástól vetik, júliusban kézzel - bronz sarlóval - aratják le, majd fából készült hántolóval csépelik, a szemeket pedig kézzel, őrlőkövekkel őrlik meg.

A növények fejlődését regisztrálják, aratáskor szem mintákat vesznek, amelyekből meghatározzák az "ősgabonák" kalászadatait és beltartalmi értékét.

A martonvásári kutatók által 1998-tól végzett kísérletek eddigi eredménye azt igazolja, hogy az évezredekkel ezelőtt termesztett gabonafajok a legegyszerűbb agrotechnika alkalmazásával és a növényvédelem teljes mellőzésével is sikeresen termeszthetők; hektáronként 1,8-2 tonnás hántolt szemterméssel fizetnek.

A betegségekkel szemben ellenállóak, gyomelnyomó képességük, télállóságuk jó, a tönke és a tönköly beltartalmi értéke, fehérjetartalma pedig eléri, illetve meghaladja a ma termesztett közönséges búzákét.

Az eredményeket a genetikai és az agrotechnikai kutatásokban hasznosítják, a munkálatokkal pedig a régészeti park látogatóinak kínálnak látnivalót.