Hol "karcsúbb", hol "kövérebb" alakú a
Föld - derült ki nemrég amerikai tudósok
megfigyeléseiből. A folyamat már hosszú
ideje zajlik, de a mostani változásra - ezúttal
hízik - egyelőre nem találtak pontos
magyarázatot. Elképzelhető, hogy a globális
felmelegedésnek is szerepe van benne.
Bolygónk a jelek szerint igyekszik rászolgálni a
"Földanya" kifejezés helyességére: egy
szeszélyes hölgy módjára változtatja
alakját. Az már korábban is ismert volt a
tudomány számára, hogy a Föld nem
szabályos gömb alakú, az északi és a
déli pólusok környékén
összeszűkül, míg az
Egyenlítőnél kiszélesedik. (A Science
című tudományos magazinban közölt
tanulmány szó szerint úgy fogalmaz, hogy
"sütőtök" alakú a Föld.) Az azonban,
hogy bolygónk rendre változtatja alakját,
meglepetésként hatott a tudósok
számára.
Pedig a jelek szerint ez a helyzet: amerikai kutatók huszonöt év műholdas méréseinek eredményeit összegezve megállapították, hogy a Föld egyre karcsúbbá vált az elmúlt két évtizedben, majd 1998 óta a folyamat megfordult. Azóta "derékbősége", azaz az Egyenlítő hossza növekedésnek indult.
A kutatók sokáig elképzelhetőnek vélték, hogy a sarkvidéki jégtakarók olvadása hatással van a bolygó forró, folyékony magja és a földkéreg között elhelyezkedő rétegre is, az úgynevezett földköpenyre, és annak fokozatos összehúzódását okozhatja. Aztán a tendencia megfordult, és a Föld "hízása" még ma is tart. A tudósok pedig értetlenül állnak a gyors fordulat előtt - a globális felmelegedés és a sarkvidéki jégolvadás ezt nem magyarázza. Valószínűbbnek tűnik, hogy - ahogy a karcsúsodásért - a mostani hízásért is a földköpeny változása lehet a felelős.
Mint azt Horváth Ferenc, az ELTE geofizikai tanszékének a professzora a Magyar Hírlapnak elmondta, a Föld alakjának változásait űrgeodéziai mérésekkel követik nyomon. Ez a ma már a kereskedelmi forgalomban is kapható globális helymeghatározó rendszerek (GPS) működési elvén alapul. A Föld számos helyén kijelöltek úgynevezett állandó viszonyítási pontokat, melyek pozíciójának változását geostacionárius (állandóan a Föld egy bizonyos pontja fölött álló) műholdakról követik nyomon, akár milliméteres pontossággal is. Magyarországon például a Vác melletti Pencen található Kozmikus Geodéziai Intézetben végeznek ilyen méréseket.
A Föld alakjának változása Horváth
professzor szerint alapvetően a forgási
sebességgel hozható összefüggésbe. Ha
a forgási sebesség nő, a Föld
karcsúsodik, ellenkező esetben hízik. (Elég
az egy helyben forgó műkorcsolyázókra
gondolni: ha kinyújtják a kezüket, a
mozgásuk lelassul.) Ezt pedig számos tényező
befolyásolhatja. Például a sarkvidéki
jégolvadás miatt felszabaduló
víztömegek a centrifugális erő
hatására az Egyenlítő felé
áramlanak, megnövelve a Föld
átmérőjét, ezáltal pedig
lassítják a forgási sebességet.
Létezik egy köpenyáramlásnak nevezett
folyamat is: a bolygó izzó belsejéből
folyamatosan megolvadt kőzet áramlik a felszínre,
itt lehűl, megszilárdul, majd ismét
elsüllyed, és fokozatosan visszakerül a
köpenybe. "Mivel ez a folyamat nem szabályos,
elképzelhető, hogy az utóbbi időben nagyobb
tömegű anyagok kerültek a felszínre"
- vélte Horváth. A felmelegedésnek
amúgy a legvalószínűbb módon a
Föld légkörének változásai miatt
lehet hatása annak forgási sebességére,
és ezáltal alakjára. A légtömegek
áramlásának és ezáltal
elhelyezkedésének megváltozása ugyanis
szintén gyorsíthatja vagy lassíthatja
bolygónk forgási sebességét.
Kósa András