Friedrich-Wilhelm Gerstengarbe, a németországi Potsdamban lévő klímakutató intézet munkatársa azt fejtette ki a lapban, hogy az afrikai és ausztráliai nagy aszályok, az amerikai erdőtüzek, a dél-afrikai hegyekben váratlanul jelentkező tél, vagy az ázsiai és európai árvizek együttesen arra utalnak, hogy klímánk változóban van.
A tudós szerint hasonló volt a helyzet a középkorban beköszöntött, Európának az addiginál hűvösebb és változékonyabb időjárást hozó kis jégkor beköszönte előtt.
A rendkívüli időjárási események száma 1950 óta mind a téli, mind a nyári időszakban megháromszorozódott - mutat rá Gerstengarbe. Ulrich Kubasch, a hamburgi Max Planck Meteorológiai Intézet kutatója annyiban vitába szállt kollégájával, hogy úgy vélte: ma még nem állítható biztonsággal, hogy a klíma változóban van, mert ezt majd csak utólag visszatekintve lehet majd egyértelműen leszögezni.
A mostani heves európai esőzéseknek és árvizeknek azonban Gerstengarbe szerint nincs köze az Atlanti-óceán által befolyásolt légköri történésekhez, hanem arra vezethetők vissza, hogy a Genovai-öbölben kialakuló ciklonok északra vonulnak, és ott hidegebb légtömegekbe ütköznek, aminek nyomán esni kezd az eső.
Az így keletkező esőfelhők 1997-ben például eljutottak egészen az Óriás-hegységig, és így az Oderán okoztak árvizet. Ezúttal a felhők délebbre, jórészt Ausztria felett hullatták el csapadékukat - vélekedett a német klímakutató.