Hitler rakétái Sztálin rendeletében

A Szovjetunió Minisztertanácsa 1946. május 13-án törvényerejű rendeletet adott ki a katonai rakétatechnikai kutatás és fejlesztés témakörében. A rendeletet annak idején titkosították, és titkosságát csak négy évvel a Szovjetunió megszűnése után, 1995 elején oldották fel.

Az orosz köztársasági elnök levéltárában őrzött okmányt a hadászati rakétacsapatok sajtószolgálata a moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta szerkesztősége rendelkezésére bocsátotta, amely 1995. február 24-i számában közölte a rendelet teljes szövegét, mégpedig olyan indoklással, hogy a tudományos közvéleményben felszámolhatóvá váljanak "a szovjet atom- és rakétapajzs létrehozásának történetében lévő fehér foltok".

Az 1946-os törvényerejű rendeletet Joszif Sztálin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, valamint a minisztertanács ügyintézője írta alá. Az okmány, amelynek címe "A reaktív fegyverzet kérdései" volt, lényegében "a reaktív technika ügyével foglalkozó különleges bizottság" életre hívásáról és működtetéséről szólt.

A kilenctagú bizottság elnöke Georgij Malenkov (1946-tól a párt Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes, 1953-1955 között kormányfő, a XX. pártkongresszustól kegyvesztett), elnökhelyettese Dmitrij Usztyinov (1941-től fegyverzetügyi népbiztos, később miniszter, 1957-től miniszterelnök-helyettes, 1976-tól védelmi miniszter marsalli rangban) lett.

A Sztálin által aláírt rendelet IV. fejezete elsőrendű feladatoknak minősít a németországi "reaktív" (rakéta-) technikával kapcsolatos különböző munkákat.

- V-2 nagy hatótávolságú ballisztikus rakéta, valamint a Wasserfall, Rheintochter és Schmetterling irányított légvédelmi rakéták műszaki dokumentációjának és példányainak (mintadarabjainak) teljes helyreállítását;
- a laboratóriumoknak és az indítópadoknak a helyreállítását mindazokkal a felszerelésekkel és műszerekkel együtt, amelyek a V-2, Wasserfall, Rheintochter, Schmetterling és más rakéták vizsgálásához és a velük folytatandó kísérletekhez szükségesek;
- olyan szovjet szakemberek képzésének előkészítését, akik elsajátítanák a V-2 rakéták, az irányított légvédelmi és egyéb rakéták szerkezeti felépítését, a kísérletek módszereit, a rakéta-alkatrészek és -elemek gyártásának és a rakéták szerelésének technikáját.

A szovjet minisztertanács 1946-ban kötelezte az új különleges bizottságot, hogy különböző szakterületekről megfelelő számú szakembert vezényeljenek a Németországba a rakétafegyverek tanulmányozására és a velük kapcsolatos munkákra; legyenek tekintettel arra, hogy a tapasztalatok átvétele céljából minden német szakemberhez osszanak be szovjet szakembereket.

Ugyanakkor megtiltotta a minisztériumoknak és főhatóságoknak, hogy Németországban tartózkodó és a német rakétafegyverzet tanulmányozására hivatott bizottságokban tevékenykedő munkatársaikat a különleges bizottság hozzájárulása nélkül visszahívják.

Nyolc minisztériumot utasítottak, hogy egy hónapon belül dolgozzanak ki és terjesszenek jóváhagyás céljából konkrét terveket a rakétafegyverzettel kapcsolatban Németországban végzendő tervezési, tudományos kutatási és kísérleti munkákra vonatkozóan, minden tervezőiroda számára határozzák meg a feladatokat és a határidőket.

A szovjet fegyveres erők minisztériuma, személy szerint Nyikolaj Bulganyin (1944-től a védelmi népbiztos helyettese, 1946-tól a fegyveres erők miniszterének helyettese, 1947-től védelmi miniszter, egyben miniszterelnök-helyettes) azt a megbízatást kapta, hogy állítson fel Németországban különleges tüzéregységet a V-2 rakéták kezelésének elsajátítására, indításainak előkészítésére és magukra a rakétaindításokra.

A minisztertanácsi rendelet előirányozta, hogy 1946 végéig a németországi tervezőirodák és szakemberek Szovjetunióba való áttelepítésének kérdését előzetesen meg kell oldani. Az elhelyezés a rakétatechnikában illetékes különleges bizottság feladata, a német szakemberek kiemelt díjazásban részesülnek, ingyenes lesz az élelmezésük, kapnak összesen száz-száz személy-, illetve tehergépkocsit, hozzájuk gépkocsivezetőket és üzemanyagot.

A szovjet pénzügyminisztériumot és a németországi szovjet katonai igazgatást felhatalmazták, hogy a szovjet különleges bizottság németországi teendőinek ellátására folyósítson 70 millió márkát. A különleges bizottság a német jóvátételi kötelezettségek terhére rendeljen meg a németektől megfelelő laboratóriumi berendezéseket, a rakétakísérletekhez szükséges eszközöket, ezen túlmenően tegyen javaslatot az Egyesült Államokba küldendő delegációra, amely ott 2 millió dollár értékben vásárolhat ugyanilyen rendeltetésű, szabadalmazott, de szabadon értékesíthető berendezéseket és eszközöket.

Végül Szerov szovjet belügyminiszter-helyettes feladatul kapta, hogy Németországban biztosítsa a szükséges feltételeket az érintett tervezőirodák, kutatóintézetek, laboratóriumok és üzemek normális munkavégzéséhez.

Az 1946-os szovjet minisztertanácsi rendelet V. fejezetében szerepel még egy utalás arra, hogy Nyikolaj Voznyeszenszkij (1938-tól az Állami Tervbizottság elnöke, 1941-től a Népbiztosok Tanácsának, 1946-6-tól a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, aki a felszabadított területek gazdasági helyreállításáért volt felelős) 150 finn gyártmányú összeszerelhető lakóházat és 40 nyolclakásos épületet biztosítson az "átvezényelt" német rakétaszakemberek számára.

Pirityi Sándor