Dr. Robert Gallo, a Maryland Egyetem Humán Virológiai Intézetének (USA) vezetője (aki a HIV-vírus felfedezésében is szerepet játszott) a Reutersnek elmondta: néhány állatban, köztük majmokban már sikerült előállítaniuk a vírust semlegesítő olyan antitesteket (ellenanyagot), amelyek nem specifikusak a HIV egy-egy típusára, hanem számos vírustörzs ellen hatékonyak. Véleményük szerint eddig az általuk kitalált módszer a legjobb a halálos kórokozó ellen.
Kell egy védőoltás
HIV elleni védőoltást már csak azért sem könnyű előállítani, mert a vírus magukat az immunsejteket támadja - éppen azokat a sejteket, amelyeket mozgósítani kellene a vakcinával. Bár jelenleg több tucat HIV-vakcina kifejlesztése van folyamatban, egyikről sem gondolják, hogy igazi védelmet nyújt majd a vírus ellen. Az orvosok ma abban bíznak, hogy néhány vakcina meghosszabbíthatja a fertőzöttek életét, esetleg csökkenti a fertőzések kockázatát. Pedig egy valódi védelmet nyújtó oltásra égető szükség lenne - mint arról korábbi összeállításunkban olvashattak, az AIDS eddig 25 millió életet követelt, s 40 millió HIV-fertőzött él a Földön.
A gp120-as vakcinák
A korai HIV-vakcinák a vírus egyik burokfehérjéjét, a gp120 jelzésű molekulát használták. A kutatók abban bíztak, hogy amennyiben a szervezet immunrendszere megtanítható a gp120 felismerésére, akkor a megtermelt ellenanyagokkal bármikor képes lesz a vírus megtámadására és semlegesítésére. A VaxGen nevű cég által előállított, a klinikai próbák utolsó fázisában lévő (azaz a piacra dobás előtt álló) vakcina is ezen az elven alapul, ám a szakértők szerint széles körben nem lesz majd hatékony. Ennek fő oka, hogy a gyorsan mutáló vírus különböző törzseinek már más szerkezetű a gp120-fehérjéje - eléggé eltérő ahhoz, hogy egy-egy igen specifikus vakcinával szemben rezisztencia alakuljon ki.
Új stratégia
Gallo és kollégái a Proceedings of the National Academy of Sciences augusztus 20-ai számában számoltak be eredményeikről. Az ő vakcinájuk is a gp120-on alapul, de "bedobtak egy trükköt is".
Amikor a HIV-vírus megfertőz egy sejtet, akkor a gp120 a sejt felszínén lévő receptorhoz, a CD4-hez kapcsolódik. (Ez a receptor a HIV által megtámadott immunsejtek felszínén található.) Kiderült, hogy a kapcsolódást egy olyan jellemző teszi lehetővé, ami minden gp120-fehérjeváltozatnak sajátja, azaz közös tulajdonsága - ezért tud minden vírustörzs a sejtekhez kapcsolódni. Nagyon lényeges, hogy a kapcsolódás következtében a gp120 szerkezete megváltozik, s éppen ennek következtében válik támadhatóvá az a része, amely minden vírustörzsben közös.
Ezen ismeret birtokában a kutatók mesterséges gp120-CD4 komplexeket állítottak elő, majd ezeket használták fel a vakcina elkészítéséhez. A makákó majmokon végzett kísérletek azt mutatták, hogy a beoltott állatok a HIV-1 legtöbb fő törzse - A, B, C, D és E - ellen képesek voltak ellenanyagot termelni. A következő lépés az lesz, hogy a beoltott állatokat a HIV-vvírus majom-megfelelőjével, az SIV-vírussal fertőzik meg, s megvizsgálják, milyen védettséget biztosít az oltás.