A találmány lényege négy, leheletvékony filmmel bevont aranyelektróda, amiket egy kis üveglemezre jusztíroztak. Három film különböző polimerekből áll, a negyedik egy ruténiumkomplex.
A vizsgálandó folyadékba merítve mindegyik film reagál a feloldott sókkal, cukormolekulákkal, a savanyú és keserű ízt keltő anyagokkal és megváltozik az elektromos vezetőképessége. A négy szenzor adataiból pontos "ízprofil" alakítható ki, csak az umami, a glutamát ízének kimutatásához hiányzik a megfelelő érzékelő molekula. Olyan aromákat sem képes az új nyelv felismerni, amelyeket az ember is csak az orrában levő járulékos szenzorokkal tud érzékelni.
Ezzel szemben az elektronikus nyelv a víz legkisebb tisztátalanságát is jelzi, és két egymás utáni évjáratú bort is megkülönböztet. Akkor is jelez, ha a keserű ízt cukorral próbálták leplezni. Így meg lehet állapítani, hogy milyen mennyiségű édesítő anyaggal lehet a gyógyszerek keserű ízét elvenni. Gyakorlati alkalmazásáig még emberekkel végzett kísérletsorozatra van szükség.