HIV: az eddigi legjobb vírusblokkoló anyag

A vírus és a célsejtek egyesülését gátló, újonnan kifejlesztett szerek úgy működnek, hogy közben nem nyomják el a szervezet immunválaszát.

HIV-fertőzés

A HIV-vírus ellen ma már hatékony gyógyszereink vannak, és nagy erőkkel folyik további hatóanyagok fejlesztése is - írta a Természet Világa 2001 júniusában Az AIDS múltja és jövője című összeállításában. Mint már akkor olvashatták, a korábbi hatóanyagokkal szemben alapvetően új mechanizmust használnak az ún. fúziógátlók, amelyek a vírus sejtbe való bejutását igyekeznek megakadályozni (az eddigi gyógyszerek a sejtekbe való belépés után hatnak a vírusok szaporodására). A fúziógátlóktól ezért azt várják, hogy megoldást hozzanak az egyre komolyabb rezisztenciaproblémákra is.

A fúziógátlók közül jelenleg a T20 jelzésű molekula van a legelőrehaladottabb fázisban, amelynek már megkezdődött a klinikai tesztelése is. Ez a szintetikus peptid a HIV egyik burokfehérjéjének (gp41) egy darabját másolja. A gp41 nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a vírus összekapcsolódhasson a megtámadott sejtekkel. A T20 és a gp41 összekapcsolódása megakadályozza, hogy a gp41 felvegye a fúzióhoz szükséges konformációt (alakot), ezáltal hatékonyan gátolja az újabb sejtek fertőződését.

Szeptember 27-én még ígéretesebb fúziógátlókról számoltak be egy San Diegóban megrendezett nemzetközi konferencián (Conference on Antimicrobial Agents and Chemotherapy). A Mymetics Corp. által kifejlesztett S291 és N36E jelzésű anyagok a T20 által elért szintnek is töredékére (körülbelül hetedére) csökkentik a vírusszintet (0,02 mikrogram/ml).

Ez valószínűleg azért lehetséges, mert az új fúziógátlók úgy fejtik ki hatásukat, hogy közben nem zavarják meg az immunrendszer működését. Az eredmény kellő méltányolásához tudnunk kell, hogy a vírus fent említett burokfehérjéje (gp41) valószínűleg a megtámadott sejt azon receptoraihoz ("dokkoló-egységeihez") kapcsolódik, ahová normális esetben az IL-2 jelzésű anyag, az immunrendszer nélkülözhetetlen szabályozó molekulája is beköt. Ez azért lehetséges, mert a gp41 és az IL-2 szerkezete igen hasonló.

A HIV-támadásakor a célba vett sejtek riadójelzést adnak, IL-2 molekulák kibocsátásával. Az IL-2 molekulák riasztják az immunrendszer sejtjeit. Az ölősejtek célba veszik a vírus gp41-es molekuláit, ám ugyanakkor a megtámadott sejtek IL-2 molekuláit is, amelyek ellen ráadásul antitestek is termelődnek. A megtámadott sejtet így a szervezet saját ölősejtjei pusztítják el, miközben fogyatkoznak a szabad IL-2 molekulák is. A riadójelzések "erőssége" végül lecsökken, a vírus szaporodási üteme azonban nem, s ez vezet a katasztrófához.

Belátható, hogy a gp41-re ható fúziógátlók a szerkezeti hasonlóság miatt könnyen megzavarhatják az IL-2 molekulák működését is. Ezért nagy eredmény, hogy az új fúziógátlók úgy akadályozzák meg a vírus és a célsejtek fúzióját (a gp41-gyel való összekapcsolódással), hogy közben nincsenek hatással az IL-2 molekulákra és receptoraikra. Így anélkül gátolják a HIV működését, hogy elnyomnák a szervezet immunválaszát.

A cég képviselői a konferencián elmondták, hogy az állatkísérletek után reményeik szerint két éven belül megkezdődhetnek a klinikai próbák az új szerekkel.