Környezetbarát erdőgazdálkodás Franciaországban

Az 1999-es, rendkívül pusztító viharok következményeképp a környezetvédelem szempontjait is figyelembe vevő erdőgazdálkodás kezd kialakulni Franciaországban.

Emberemlékezet óta az 1999-es év telén az országon végigvonuló két vihar okozta a legnagyobb károkat az erdőkben: a pusztulás 500 ezer hektár erdőt érintett, 350 millió fa (összesen 140 millió köbméternyi faanyag) dőlt ki, több mint 4 milliárd euró kár keletkezett.

A viharok nyomán széleskörű vita bontakozott ki az erdő ökológiai, gazdasági és szociális szerepeiről. A vita jelentőségét növeli, hogy az ország területének 27%-át, azaz 15 millió hektárt borítanak erdők, s ez az arány folyamatosan nő. Ráadásul a francia erdők a kontinensen a leginkább fajgazdagok közé tartoznak: az országban összesen 136 különböző fafaj fordul elő. Az erdőterület növekedése ugyanakkor részben annak köszönhető, hogy egyre több fajszegény, szabályos sorokra tagolt fenyőültetvényt létesítettek. Ezen ültetvényekben minden fa azonos méretű, korú és fajú, s azonos időpontban vágják ki az egész ültetvényt. A növekedésre szelektált klónokból létesített "erdő" gyarapodását gyakran kémiai szerekkel ösztönzik. Az ilyen területeken a természetes zavarások (szél, paraziták, stb.) a természetesnél jóval drámaibb hatást fejtenek ki. A rendkívül alacsony biodiverzitású ültetvények az erdő ökológiai funkcióit (a zaj, a napsugárzás és a szél elleni védelem, a talaj és vízminőség, illetve a klíma szabályozása) csak csekély mértékben képesek ellátni, és a társadalom (kirándulók, kerékpárosok, lovaglók) részéről jelentkező szabadidős igényeknek se tudnak megfelelni.

A viharok után az újraerdőítésnél Franciaországban sok helyen visszatérnek a helyi lombos fák és a természetesebb erdőszerkezet alkalmazásához,így a természeti katasztrófa jó alkalmat szolgáltatott az erdő funkcióival kapcsolatos, korábban egymással ellentmondónak gondolt elvárások összebékítésére. Az ennek szellemében született, tíz évre szóló, egymilliárd euró költségvetésű program, a 2001-es kerettörvény és az állami erdőgazdálkodás mélyreható átalakítása a remények szerint megteremti végre az erdők hosszú távon fenntartható, környezeti szempontokat is figyelembe vevő kezelésének lehetőségét.