Másfél ezer éves fogkrém Egyiptomból

A bécsi Nemzeti Könyvtár papiruszgyűjteményében 1600 éves fogkrémreceptet fedeztek fel a kutatók. A negyedik századból származó egyiptomi irat a világ első fogkrémét írja le, fényes bizonyítékot szolgáltatva a korabeli egyiptomi orvostudomány fejlettsége mellett.

A legfőbb hatóanyag: az írisz

A fogápolószer összetevőit egy nemrégiben rendezett bécsi fogászati konferencián hozták nyilvánosságra. A "csodaszer" összetevői a következők: egy drachma só, két drachma menta, 20 szem bors és - az aktív hatóanyag - egy drachma szárított íriszvirág. Ez utóbbiról klinikai vizsgálatok bebizonyították, hogy számos fogínyproblémát hatékonyan képes orvosolni. Egy drachma amúgy meglehetősen kicsiny mennyiség: egy uncia századrészének felel meg.

A receptben felsorolt porciók aligha töltenének meg egy mai fogkrémestubust, így a fogkrémet valószínűleg minden egyes fogmosásnál újra kellett keverni.

"A szakma képviselői nem is sejtették, hogy ilyen korán megszületett az első valóban hatékony fogkrémrecept" - nyilatkozta Heinz Neuman fogorvos a brit Daily Telegraphnak.

Neuman maga is kipróbálta a keveréket. "Nem is rossz" - állítja. "Eléggé összehúzta a fogínyemet, egy kicsit még vérzett is - ez egyébként egyáltalán nem baj. Utána viszont üdének és tisztának éreztem a szám."

Lisa Schwappach-Shirriff, a kaliforniai Rózsakeresztes Egyiptomi Múzeum (Rosicrucian Egyptian Museum) kurátora szerint az egészséges fogaknak már az ókori Egyiptomban is nagy fontosságot tulajdonítottak. Mivel azonban a korabeli malmokban gyakran apró homokrészecskék is kerültek a gabonába, a folyamatos kopás eredményeként a lakosság túlnyomó többségének igen rossz állapotba került a fogazata, s a különböző gyulladások nemegyszer halállal végződtek.

Lisa Schwappach-Shirriff elmondása szerint az egyiptomiak számos különböző gyógymóddal kísérleteztek. Többek között egy mirrhaszerű gyantával frissítették leheletüket, miközben igyekeztek kihasználni a méz természetes antibiotikus tulajdonságait. Töméseket is készítettek, méghozzá különféle gyantákból és egy szintén antibiotikus hatású ásványból, a malachitból.

A negyedik századi fogkrémreceptet egy olyan levél hátoldalán fedezték fel, amely egy keresztény kolostorban készült, és egy másik kolostor szerzeteseinek szólt. A kutatók ezért úgy vélik, a képletet minden bizonnyal egy keresztény szerzetes találta fel.

Steven Armstrong a Rózsakeresztes Múzeum kutatójaként az ókori gyógyászat és az antik világ vallásainak kapcsolatával foglalkozik. Egy sajtótájékoztatón elmondta: a recept keletkezése arra az időszakra tehető, amikor Caesarea püspöke, Nagy Baziliosz tanításai széles körben terjedni kezdett.

Baziliosz egyaránt komoly szerepet játszott a kolostorokban szerveződő szerzetesi életforma és a gyógyászat elterjesztésében.

Armstrong kijelentette: "Ahogy az elszigetelt remetéket közösségben élő szerzetesek csoportjai váltották fel, a különfélek nyavalyáktól szenvedő betegek egyre gyakrabban keresték fel a kolostorokat abban a reményben, hogy a szerzetesek ápolják és talán meg is gyógyítják őket. Baziliosz a gyógyításra és a korszerű gondozásra helyezte a hangsúlyt."

A fogkrémrecept mindenképpen korszerűnek nevezhető, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy egészen 1873-ig, amikor a Colgate cég elsőként hozott kereskedelmi forgalomba fogkrémet, a legtöbben különböző kevésbé hatékony szappanos és sósvizes megoldásokhoz folyamodtak.