Az idei tél katasztrófával fenyeget a maradrak számára

A tél második hullámával érkező kemény időjárás országos szinten rendkívül nehéz helyzetbe hozta Magyarország egyik legjelentősebb madártani és természeti értékét.

Európa legnagyobb testű, félénk, földön fészkelő madara a túzok. Hazánkban Dévaványa környékén él a legnagyobb túzok populáció

Az 1200 egyedet számláló magyarországi túzokállomány egy része a szokatlan hideggel és magas hótakaróval kezdődő újesztendőben már január derekán kóborlásra kényszerült. A telelő csapatok másik fele azonban a tradicionális élőhelyeken és azok körzetében várta a tél folytatását, mely enyhülést nem, csak további, régen nem látott mennyiségű havat és hideget hozott. A napokban kialakult, átlagosan 50 cm-es vastagságú hótakaró áthatolhatatlan falként zárja el madarainkat a növényi tápláléktól. A helyben maradt madarak kondíciója ezért mostanra rendkívül leromlott, a vegetációs időszakban felhalmozott zsírtartalékaikat már hetekkel ezelőtt felélték.

A jelentős havazásokkal járó időjárási helyzet kontinentális jellege és tartóssága miatt az is valószínűsíthető, hogy az elkóborolt csapatok sem találtak megfelelő telelő és táplálkozó területeket. A kóborló csapatok helyzetét tovább súlyosbítja az is, hogy egy ilyen nagy testű madarat kényszerű vonulása során más tényezők is veszélyeztetnek (légvezetékeknek való ütközés, végkimerülés, lelövés, ragadozók).

Szomorú aktualitás, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai bihari területeken a napokban befogtak egy legyengült kakast, melynek súlya nem érte el a 6 kg-ot sem. Ehhez kapcsolódóan érdemes tudni, hogy a magyar puszták "éberszemű vadpókája" normál körülmények között rendkívül félénk, távolságtartó madár, illetve azt, hogy egy kifejlett túzok kakas rendes körülmények között eléri a 16 kg-os élősúlyt is. A fenti eseményen kívül napvilágot látott egy még szomorúbb információ is, amely szerint Zalában elpusztult túzokot találtak.

1986-ban - az akkori, talán még kegyetlenebb télben - a magyar populációból becslések szerint több száz túzok veszett oda a hazai és külföldi hómezőkön. A jelenlegi állomány esetében egy hasonló arányú veszteség a faj további sorsára nézve már katasztrofális következményekkel járhat.

Ebben a kritikus időszakban az állami természetvédelem és az MME (Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületet) munkatársai a rendelkezésre álló eszközökkel és kapcsolataikon keresztül próbálnak a helyben maradó csapatokon segíteni. Az egyes területek megközelíthetetlensége miatt azonban nem csak a telelő madarak felkutatása, hanem a hatékony hótakarítás és a szükségtakarmányok kihordása is komoly nehézségekbe ütközik.

A zalai bejelentés is igazolja, hogy a táplálékkeresés kényszerétől űzött túzokok megjelenésére, legyengült vagy elpusztult madarak felbukkanására szokatlan helyeken, települések alatt, tanyaudvarok és szérűskertek közelében is számítani lehet.

A Magyar Madártani Egyesület kéri a hivatásos vadászokat, a terepi madarászokat, természetjárókat és mindazokat, akik legyengült vagy elpusztult madárról, vagy szokatlan helyeken felbukkanó magányos madarakról, túzokcsapatokról tudomást szereznek, hogy haladéktalanul értesítsék a területileg illetékes természetvédelmi hatóság (Nemzeti Park), vagy a MME Túzokvédelmi programjának munkatársait.

A szervezet külön kéréssel fordul a túzokos területeken gazdálkodó vadásztársaságok felé, hogy a téli vadetetés során kihordott takarmányokat a túzokos élőhelyeken a madarak számára is tegyék hozzáférhetővé (pl. jó minőségű lucernaszéna, kukoricaszilázs, fejes káposzta vagy káposztalevelek nyílt helyeken történő szórt terítését alkalmazva), és ha a lehetőségeik ezt megengedik, a repceföldeken végezzék el a hótakaró törését, vékonyítását.

Greenfo