A kisebb testű ragadozó madarak elhullása ennél valószínűleg jóval több lehet - mondta Kókai Károly állatorvos, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület megyei csoportjának szakembere. Szegeden példálu , a Tisza-parti Sárga üdülőtelepen "nappalozó" erdei fülesbaglyok a tél elején még 50-60-an voltak, mostanában pedig már csak 10-20-at lehet látni belőlük. A vízimadarak a folyókra kényszerülnek, oda, ahol még találnak szabad vízfelületet: ritkaságnak számít hazánkban két hegyi réce megjelenése a Tisza szegedi szakaszán. A vélhetően Skandinávia vagy Észak-Oroszország tengerpartja mellől érkezett réce pár a Tisza-Maros torok és a belvárosi szakasz között sodortatja magát a folyóval, a vízbe bukva szerzik táplálékukat.
Ugyancsak a Tiszán halászgatnak a kárókatonák, közülük többnek már fehér a tarkója, ami jelzi, hogy "felvették" nászruhájukat. A folyóparton néhány szürke gémet is megfigyeltek a madarászok, a szegedi Fehértón pedig mintegy negyven példány próbál áttelelni. Ebben az időszakban ritkaságként említette Kókai Károly egy havasi pityer jelenlétét a Fehértavon, valamint két zsezse felbukkanását a tömörkényi Csaj-tavon. A verébnél nagyobb, vaskos csőrű meggyvágó ellepte Szegedet, a helyi vadasparkban pedig - ahol etetik őket - számuk eléri a 300-400-at. A nyílt térségek madara, a citromsármány is bekényszerült lakott területre, 30-40-es csapatokban állattartó telepek környékeit látogatják élelemért.