A boldogság politikai gazdaságtana

Jó kétszáz évvel ezelőtt az angolszász világban úgy gondolták, hogy a politikát az emberi boldogság szolgálatába lehet és kell állítani.

Ezt az álláspontot képviselte a haszonelvűség valamennyi követője Jeremy Benthamtől az Amerikai Egyesült Államok alapító atyáiig. S aki a huszadik század tragédiáira visszatekintve úgy véli, hogy a hasonló elképzelések napja leáldozott, az minden jel szerint téved: a boldogság követésére alapozott politikai filozófia, ha lassan is, de kezd magához térni.

A héten Richard Layard angol közgazdász három előadást szentelt a társadalmi boldogság kétségkívül fontos kérdésének. Az előadások színhelyéül a patinás gazdaság- és társadalomtudományi egyetem, a London School of Economics szolgált.

Lord Layard először is azokat a szkeptikusokat igyekezett megnyugtatni, akik szerint a boldogság helyett érdemesebb pozitív személyiségekről vagy még inkább génekről beszélni. Layard professzor kutatási eredményeire hivatkozva hangsúlyozta: bár a boldogság nem a génjeinken múlik, de még az idegtudományok szigorú képviselői szerint is objektív módon mérhető, sőt, mások boldogságával összevethető.

Először azonban lássuk a rossz híreket. Az Egyesült Államokban, Angliában és Japánban végzett kutatások szerint - és ez nagy valószínűség szerint igaz más európai országokra is - hiába javult jelentős mértékben a lakosság anyagi helyzete, saját bevallásuk szerint az állampolgárok mégsem elégedettebbek életükkel, mint fél évszázaddal korábban.

A felmérések paradox helyzetet tártak fel: noha igaz, hogy a gazdagok boldogabbnak tűnnek a szegényeknél, ez nem az abszolút, hanem a viszonylagos - a társadalom többi tagjaihoz mért - jólétén múlik. Tehát az elégedettségi mutatókon mit sem változtat, ha az egész társadalom életszínvonala - mindenki számára érezhetően - emelkedik. A jövedelemkülönbség konzerválja a boldogságban mérhető különbségeket.

Layard professzor a társadalmi boldogság hét alapvető tényezőjét jelölte meg, úgy mint:

• kielégítő jövedelem
• lelki és mentális egészség
• biztos és kielégítő munka
• kiegyensúlyozott, szeretetteljes magánélet
• biztonságot nyújtó közösség
• szabadság és
• stabil erkölcsi értékek

És most lássuk a jó hírt: ezekre a tényezőkre igenis lehet sikeres társadalompolitikát építeni.

Layard szerint Nagy-Britanniában például elsősorban az emberek mentális állapotáról feledkeznek meg a döntéshozók. A különböző mentális zavarok okozzák az országban jegyzett fogyatékosság 50 százalékát, mégis, a NHS (a brit társadalombiztosítási rendszer) költségvetésének csupán 12 százalékát s az orvosi kutatásokra szánt összegeknek csupán öt százalékát fordítják erre a célra. S bár a súlyos depresszió általában kezelhető különböző gyógyszerek és kognitív terápia valamilyen kombinációjával, mégis csupán az esetek egynegyedénél alkalmaznak bármilyen kezelést.

A munka világában a teljesítmény-elv gyakran a kiemelten fontos biztonságérzet rovására érvényesül. Megoldást jelenthet például a dolgozók biztonságtudatának és jóléti támogatásainak növelése, amit Layard szerint a családok támogatásával kell kiegészíteni - számos kutatás támasztja alá, hogy kulturális háttértől, életkortól és jövedelmi szinttől függetlenül a házasemberek a fejlett világ legboldogabb polgárai.

Továbbá nagyobb támogatást érdemelnének az önkéntes civil szervezetek, tekintve, hogy a közösség iránti elköteleződés és a társadalmi kapcsolatok egyéb formái az elégedett élet legfontosabb tényezői.