A vizsgálat tárgya: a dínótrágya

Hangozzék bármilyen bizarrul, a fosszilizálódott dínótrágya - hivatalos nevén a koprolit - meglepően sok információval szolgál a paleontológusoknak.

A koprolitok a rég élt állatok étrendjéről árulkodnak

A koprolitok a legritkább dinoszauruszmaradványok. Egyesek szerint könnyebb hatalmas gyémántokra rábukkanni, mint egy koprolitot felfedezni. Ennél is nehezebb annak meghatározása, hogy milyen állat hagyta maga után a maradványt. A koprolitok a nyomfosszíliák közé tartoznak, ahol nem az egykori állat csontjait vagy egyéb testmaradványait találjuk meg, hanem valamilyen tevékenységének (járás, táplálkozás stb.) a nyomát. Valószínűleg sokakat mosolygásra késztet a fosszilis trágya kutatásának még a lehetősége is, pedig a koprolitok nagyon sok információt nyújtanak a dinoszauruszok és egyéb állatok táplálkozási szokásairól.

Az első koprolitot 1823-ban fedezte fel az angol William Buckland; 20 évvel azelőtt, hogy a dinoszauruszok egyáltalán ismertté váltak a tudomány számára. Ennek ellenére az elmúlt 180 évben a kutatók általában kevés figyelmet fordítottak erre a kutatási területre. Az érdeklődéshiány talán meg fog változni, amint egyre több új adat kerül ki ezeknek a maradványoknak a vizsgálatából. A kutatási ág legnagyobb problémája az, hogy a koprolitokból nem könnyű "kivonni" az őslénytani információkat, sőt legtöbbször még azt is nehéz megállapítani, hogy milyen állat produkálta a vizsgálat tárgyát.

A koprolitok közvetlen bizonyítékot szolgáltatnak a dinoszauruszok táplálkozásáról, és sok adatot megtudhatunk azoknak az állatoknak az anyagcseréjéről, fiziológiájáról és viselkedéséről, amelyek a nyomokat hátrahagyták, sokszor még arról a környezetről is árulkodnak, amelyben az illető dínó élt. Olyan információkat tudhatunk meg így a dinoszauruszokról, amikhez a testfosszíliák (csontok, fogak) révén soha nem juthatnánk hozzá. A dinoszauruszok (és egyéb állatok) koprolitjaiban fosszilizálódott csontok, fogak, szőrszálak, növényi szárak, magok, pollenek, fadarabok, gombák, rovarok, lárvák, halpikkelyek, kagylóhéjak és 30-50 mikronos apró ősmaradványok fordulhatnak elő - a "tettes" étrendjétől függően.

Az öröklét groteszk formája

Nagy feltűnést keltett paleontológus körökben egy 1995-ben megjelent publikáció, melyet Karen Chin, a Colorado Egyetem paleontológusa (a világ egyik vezető koprolitszakértője) készített a Kanadában talált, hatalmas méretű, húsevő dinoszaurusz által hátrahagyott koprolitról. A 2,4 literes űrmérete, a kora és a benne lévő csonttöredékek alapján a Tyrannosaurus rexnek tulajdonította a bőséges termést. Munkája során a laboratóriumban kémiai vizsgálatokkal, valamint vékonycsiszolatokkal és mikroszkópos vizsgálatokkal próbált információkat szerezni a maradványból. Tevékenységét nagyban segítette, hogy korábban amerikai nemzeti parkokban volt lehetősége "recens anyaggal" is dolgozni, amikor jávorszarvasoknál vizsgálta az anyagsűrűség szezonális váltakozását. A kanadai koprolit tanulmányozása során megvizsgálták a benne lévő csonttöredékek szerkezetét, és arra a következtetésre jutottak, hogy a különleges formában fennmaradt áldozat egy fiatal növényevő dinoszaurusz lehetett. A Montana területén talált növényevő dinoszauruszkoprolitokban számos érdekes furatot fedeztek fel. A ma élő ízeltlábúak specialistái megerősítették a paleontológusok sejtését, hogy ősi ganajtúrók készíthették a sima falú csatornákat a koprolitok belsejében.

Az említett felfedezések első pillanatra talán jelentéktelennek tűnhetnek, pedig ezek olyan információkat szolgáltatnak, amelyek leletről leletre, évről évre egyre nagyobb adatbázissá állnak össze. Ezekből az adatokból hamarosan összefoglaló jellegű vizsgálatok is elvégezhetők. Eddig körülbelül egy tucatnyi koprolit típust tulajdonítottak különböző dinoszaurusznak, miközben több száz dínófajt fedeztek fel és neveztek el az elmúlt 150 évben. Nagy lehetőségek állnak tehát még a leendő paleontológusok előtt - feltéve, hogy nem túl finnyásak a sok millió éves ürülékeket kézbe venni és alaposan megvizsgálni.

Dulai Alfréd