A dinoszauruszok sok esetben nagyon furcsa élőlények voltak. Némelyiknek szarvak nőttek a homlokán, mint a mesebeli egyszarvúnak. Másoknak hosszú és veszélyes, vasvillaszerű karmaik voltak. Sokan viseltek tüskéket a testük körül.
A paleontológusok úgy gondolják, hogy a szarvak, karmok és tüskék mindig rendelkeztek valamilyen funkcióval. Ezek szerepének felismerése betekintést nyújt a dinoszauruszok evolúciója során fellépő alkalmazkodási stratégiák sokszínűségébe. Néhány bizarr megoldás új megvilágításba helyez néhány kérdést, amire eddig nem tudtunk válaszolni, hiszen ezek sok információt nyújtanak az állatok viselkedéséről. A szarvakkal rendelkező, tüskés nyakú dinoszauruszok közül sokan csordában éltek, és ezek a különleges jellegzetességek fontos szerepet játszhattak a párosodás során, és elrettentő erővel hatottak a csordán belüli potenciális versenytársakra.
Manapság már sok olyan bizarr formát ismerünk, amelyek mellett a felszarvazott Triceratopsok és a hosszú nyakú Sauropodák teljesen átlagosnak számítanak. Bár egyesek azon a véleményen vannak, hogy ha a ma bizarrnak tekintett új formákat (pl. Carnotaurus, Shuvuuia, Mononykus) száz évvel ezelőtt felfedezték volna, és csak most bukkannánk az első T. rex-maradványokra, akkor ezt tekintenénk furcsának, és az előző három tartozna a megszokott formákhoz. Hiszen amikor Otheniel Charles Marsh 1879-ben felfedezte az első Apatosaurust, akkor az emberek nehezen tudtak volna ennél furcsább jószágot elképzelni. Ráadásul akkoriban az emberek még nem nagyon hittek a kihalásokban, és úgy gondolták, hogy ha elég mélyen behatolnak Afrika belsejébe, akkor rábukkannak ezeknek a furcsa állatoknak a ma élő egyedeire.
Ma már tudjuk, hogy a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtt mind egy szálig kihaltak, de az intenzív kutatások eredményeképpen a paleontológusok egyre több fajt fedeznek fel, és némelyikük elég bizarr megjelenésű.
A kutatók a legfurcsább dinoszauruszokat a Theropodák között ismerik. Ezek két lábon járó, gyors mozgású húsevők voltak a középső-triász és a kréta időszak vége között (220-65 millió évvel ezelőtt). Ebbe a csoportba tartozik a jól ismert Tyrannosaurus is, a legfurcsább képviselőik azonban a Therizinosaurusok voltak. Amikor az első hatalmas sarlószerű karmaikat megtalálták 1948-ban Mongóliában, akkor azt gondolták, hogy egy hatalmas teknős maradványára bukkantak.
Csak 1993-ban találtak néhány újabb ősmaradványt, ami alapján ma már a Theropodák közé sorolják ezeket a leleteket. A hatalmas, éles karmok látszólag a húsevéshez alkalmazkodtak, ugyanakkor azonban levélszerű fogaik voltak, amelyek növényevésre, vagy esetleg halevésre utalnak. Néhány paleontológus mostanában úgy véli, hogy az állatok a termesz fészkek felhasítására használták a hatalmas karmokat, és rovarokat fogyasztottak, míg mások szerint inkább növényevők voltak. Egyéb furcsa tulajdonságai is voltak ennek a csoportnak: ilyen például a madárszerű csípő és a hosszú, struccszerű nyak. Néhány újabb leletnél megőrződtek a tollak lenyomatai is.
Az egyéb érdekes Theropodák közé tartozik a Mongóliában talált Shuvuuia és Mononykus. Ezek a csirke-méretű, kis dinoszauruszok csőrös fejjel, hosszú nyakkal, szokatlanul rövid karokkal és mindössze egyetlen funkcionális ujjal rendelkeztek. Egyelőre még senkinek nincs elfogadható magyarázata erre a mellső végtagra. Szintén elég furcsa teremtmény lehetett a kréta időszak elején élt Utahraptor. A hatalmas, gyíkszerű Dromaeosaurus-féle 100 millió évvel ezelőtt barangolt a bolygónkon. Hatalmas, erős lábai voltak, félelmetes karmokkal felszerelve. A legújabb kutatások szerint a lábaikkal felrúgták, majd leszorították áldozataikat, és az éles karmokkal felhasították azok kültakaróját.
A paleontológusok szerint kevés állatnak lehetett akkora rúgóereje, mint az Utahraptornak. Ezzel egy időben élt a tankszerű, armadillo alakú Ankylosaurida, a Gastonia. Óriási tüskék voltak az állat oldalán, a nyaka, a teste és a farka körül pedig páncéllemezek védték a lágytestet a támadóktól. Ez lehetett minden idők legjobban védett dinoszaurusza. Az is sok elméleti vitára ad lehetőséget, hogy a legjobban páncélozott dinoszaurusz a félelmetes Utahraptorral élt egy időben, ráadásul egy olyan ökoszisztémában éltek, ami sok millió éven keresztül nyomon követhető a fosszilis anyagban.
A paleontológusok Argentinában is találtak egy furcsa Sauropodát az alsó-kréta képződményekben az Amargasaurus személyében. A 10 méter hosszú állat tipikus Sauropoda felépítést mutat: négy lábon járó, nehéz testű növényevő volt, kis fejjel, hosszú nyakkal és farokkal. A meglepetést itt az okozta, hogy két tüskesort viselt a nyak, a test és a farok mentén. A tüskék valószínűleg betokozódtak a bőrben, és hatalmas vitorlát feszítettek ki az állat oldalán. Ennek több funkciója is lehetett: szerepet játszhatott a testhőmérséklet szabályozásában, a párkeresésben és a ragadozók elriasztásában.
Az utóbbi évek furcsa dinoszaurusz leletei rávilágítanak arra a tényre, hogy ezek az állatok jóval változatosabbak voltak, mint amit az átlagemberek gondolnak. A paleontológusok viszont tisztában vannak a dínók egykori diverzitásával, így minden alkalommal úgy készülnek egy-egy gyűjtőexpedícióra, hogy sosem tudják előre, hogy milyen lesz a következő zsákmány.
Dulai Alfréd