Steinbeck és a meteorológia

Nem mindennapos eset, hogy egy tudományos közlemény John Steinbeck egyik művét idézze. Márpedig ez történt.

A kaliforniai F. Chavez, aki egy Monterey-öbölbeli kutatóintézet munkatársa, elővette a nagy író Kék öböl (Cannery Row) című könyvét, mely egy kaliforniai halkonzerváló közösség mindennapjait örökíti meg. Steinbeck a műben többek közt említést tesz arról, hogy a 40-es években szokatlan szardíniabőség volt Kalifornia part menti vizeiben. Azokban az időkben az amerikai halászzsákmány jó részét a kaliforniai szardínia tette ki, s ugyancsak gazdag fogást élveztek a peruiak, a chileiek és a japánok is. Aztán az ötvenes években a szardíniahalászat összeomlott. Átvette a helyét a perui szardella, mely viszont a 70-es évek közepére ritkult meg, ám ekkor visszatért a szardínia. Az utóbbi öt évben ismét a szardella kapott erőre, míg a szardíniahalászat a minimumra csökkent.

Mostanáig a tengerbiológusok a túlhalászásnak tulajdonították e drasztikus változásokat. Chavez azonban mélyebb okot feltételez. Már önmagában feltűnő, hogy amikor a szardínia bőséggel fordul elő, a szardella csaknem eltűnik, és fordítva. A váltás nagyjából 25 évenként következik be. A kutató összevetette a halászati eredményeket a múlt lég- és óceánvíz-hőmérsékleti adataival és a légköri szén-dioxid-koncentrációval a pacifikus övre vonatkozóan.

A megfigyelések szerint a szardíniauralom alatt erős az El Nino-jelenség, a Csendes-óceán vize abnormálisan meleg, míg a szardella-túlszaporodás időszakában az El Nino elhalványul, az óceánvíz viszont hidegebb. A mostani "szardellarezsim" idején az El Nino sokkal kevésbé intenzív, mint a korábbi időszakban. Szardíniauralom idején a globális hőmérséklet magasabb az átlagosnál. Ez azt jelentené, hogy a mostani szardellauralom globális lehűlés jele volna? Chavez szerint nem, mert az erős üvegházhatás mindenfajta hűlési tendenciát elnyom. Mi lehet a magyarázat e különös oceanográfiai eseményre?

Elképzelhető, hogy a szardíniauralom idején az egész óceán El Nino jellegűvé válik. A meleg felszíni vizek szétterjednek, elnyomják a mély vízi áramlásokat, melyek hideg, tápanyagban gazdag vizet hoznak Amerika nyugati partvidékére. Ez újfajta áramlási rendszert indít be az egész óceánban. Kevesebb a plankton, kevesebb a szardella és a tengerből élő madár is, viszont - nem egészen tisztázott okokból - burjánzik a szardínia. A ciklikus melegedés és hűlés a Csendes-óceánon kihat az egész földi klímára. A mélyebb okok alighanem szó szerint mélyek: a mély tenger kevéssé ismert lassú változásai. Többen attól tartanak, hogy nagyon hosszú és tartós szardíniakorszak kezdetét éljük.