A NASA közlése szerint a szonda egy hónapos kísérleti működés után 28 hónapon át végzi feladatait, s a tervek szerint körülbelül egymillió galaxisban fogja megfigyelni a csillagkeletkezés jellemzőit. A galaxisok ultraibolya sugárzásának mérésével a csillagászok fontos alapinformációkhoz juthatnak a galaxisok fejlődésével kapcsolatban. A szonda teleszkópja a 10 milliárd fényév távolságból kibocsátott ibolyántúli sugarakat is képes észlelni - írja az MTI.
A szondát arra tervezték, hogy meghatározza a milliónyi galaxis távolságát, és megmérje bennük a csillagkeletkezés ütemét. A megfigyeléseknek köszönhetően elsőként készül el egy olyan átfogó adatbázis és térkép, amelynek segítségével jó képet kaphatunk az Univerzum csillagvárosainak fejlődéséről.
Ez az első küldetés, amelynek során ultraibolyában "pásztázzák végig" Világegyetemünket. Az UV-sugárzás mérésével valóban az aktuális csillagkeletkezési ütemet lehet megmérni egy-egy galaxisban, mivel ezt olyan forró és nagy tömegű csillagok bocsátják ki, amelyek rövid életűek, tehát valóban nemrég keletkeztek.
A 276 kilogramm tömegű űrszondát a floridai partoktól 160 kilométerre, az Atlanti-óceán fölött 12 ezer méter magasságban egy L-l011 Stargazer repülőgépről Pagasus-XL indítórakéta segítségével állították Föld körüli pályájára.
A Galaxy Evolution Explorer 690 kilométer magasságban, 96 percenként fogja megkerülni a Földet. Küldetése 103,7 millió dollárba kerül. Az UV-tartományban csak a légkörön kívülről lehet megfigyeléseket végezni.