Pünkösd ünnepe

A húsvét utáni ötvenedik napon, így 2003-ban június 8-án, vasárnap ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét és egyben az egyház születésnapját, azaz pünkösd napját.

Pünkösd megünneplésének kiemelkedő magyar megnyilvánulása a csíksomlyói pünkösdi búcsú, amely az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségei közé tartozik. A csíksomlyói búcsú még őrzi a magyarság Nagyasszony-tiszteletének, valamint ősi nap- és holdkultuszának emlékét (Napba öltözött Asszony).

1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem a határőr katolikus székelységet fegyverrel akarta az unitárius vallásra áttéríteni. Az összegyűlt székelyek azonban megverték a fejedelem hadait, megvédték katolikus hitüket. Ez idő óta minden pünkösd szombatján nagy búcsút tartanak, egész Erdélyből és Moldvából is idezarándokolnak. A csíksomlyói búcsú a székely helytállás, hithűség ünnepe is több mint 400 esztendeje. 1949-ben volt az utolsó, hagyományos szertartásrenddel megtartott pünkösdi búcsú, onnét kellett elmenekülnie Márton Áron erdélyi püspöknek. A román kommunista rendszer negyven éven át nem engedélyezett semmilyen szertartást a templomfalakon kívül. 1990-ben az első szabad búcsú negyedmillió magyart indított útnak.

A pünkösd az egyház számára az öröm ünnepét jelenti, így számos vigadozó népszokás fűződik hozzá. Elterjedt népszokás volt a pünkösdi király választása. A kislányok e napon tartják a pünkösdikirálynő-járást, a pünkösdölést. A legkisebb lányt pünkösdi rózsával, zöld ágakkal királynőnek öltöztetik, és rózsaszirmot hullatva házról házra járnak köszönteni. A magyar pünkösdi szokások hasonlóak a szláv, román és germán szokásokhoz.