A csillagászat egyik kulcskérdése évtizedek óta így hangzik: mikor jelentek meg az Univerzum első csillagai és galaxisai? Mennyi időnek kellett ehhez eltelnie a kezdeti esemény, a Világegyetem születése, az Ősrobbanás után? Ahogy egyre érzékenyebb műszereket fordítunk az égbolt felé, úgy hatolunk be egyre mélyebben az Univerzum "sötét korszaka"-ként emlegetett első egymilliárd évbe, ahol az ősi gázanyagból megkezdődött az égitestek kialakulása. A másik alapvető kérdés: milyenek voltak az első galaxisok, és hogyan zajlott az evolúciójuk?
A NASA "nagy obszervatóriumainak", azaz a Föld körül keringő nagy teljesítményű űrtávcsövek két aktív képviselője, a Hubble-űrtávcső (a képen) és a Chandra-röntgentávcső párhuzamos megfigyelésekbe kezdett, hogy minél pontosabb válaszokat kaphassunk a fenti kérdésekre. A Hubble az optikai-, a Chandra pedig a röntgentartományban észlel, s adataik összevetésével teljesebb képet kapnak a csillagászok, mintha csak egy színképtartományban vizsgálódnának.
A közös programtól - amelybe nagy teljesítményű földi telepítésű távcsövek is bekapcsolódnak - azt várják a szakemberek, hogy a végén a galaxisok fejlődését ahhoz hasonlóan követhessük nyomon, ahogyan egy fényképalbumban szemléljük egy gyerek növekedését és fejlődését. Ráadásul minden eddiginél fiatalabb korban kezdődik a "fényképezés": a program ezért kapta a Great Observatories Origins Deep Survey (GOODS) nevet, ami a galaxisok eredetét kutató mély ég vizsgálatokra utal. Az eddig példátlan részletességű vizsgálatba hamarosan a "nagy obszervatóriumok" harmadik képviselője, a 2003 augusztusában induló infravörös űrtávcső, a SIRTF is bekapcsolódik.
A program keretében széles távolság- és időskálán vizsgálják a galaxisok fejlődését, csillagnemzedékeik evolúcióját, s a gigászi fekete lyukakat rejtő galaxismagok megformálódását és működését.